Tavaly közölte lapunk az alábbi cikket, amely az őzbak vadászati idényére való felkészülésről és a nagy bakok „titkáról” szól.
Ha április, akkor őzbak és mire megérkeznek az első vendégek, a vadgazda már jó ideje latolgatja a bakok agancsában rejlő grammokat. Az őzzel viszonylag egyszerű gazdálkodni, hiszen amellett, hogy jól tartja a területét, néhány év alatt be is érhet a következetes szakmai munka gyümölcse. A kiváló élőhelyi adottságok és a jó genetikával rendelkező őzállomány biztos alapot jelent, de vajon mit tehet a vadászatra jogosult annak érdekében, hogy erre építve évről-évre erős bakokkal büszkélkedhessen a vadásztársaság? Gyakorlati szakemberek osztják meg sokéves tapasztalataikat.
A Duna–Tisza köze
A 6000 hektárt kezelő Ceglédi Széchenyi Vadásztársaság fő bevétele az őzbak értékesítéséből származik, ezért mindent ennek rendelnek alá. A mezőgazdasági területek aránya 50 százalékos és a nagytáblás mezőgazdasági művelés a jellemző.
– Véleményem szerint egy-egy igazi rekorder – mint a nálunk 1980-ban terítékre került, 700 grammos kapitális példány – a jószerencse kérdése is – magyarázza Földi Pál, a társaság elnöke. – Ha alkalmanként esik is egy-egy abszolút rekorder, a vadgazda leginkább arra törekedhet, hogy az őzpopuláció genetikai potenciálja és a területi adottságok figyelembevételével a lehető legtöbbet hozza ki az állományból – teszi hozzá.
A társaság területén terítékre került agancsosok trófeatömege az évek óta tartó következetes szakmai munka eredményeképpen javuló tendenciát mutat, a tavalyi idényben 56 bakból 14 volt érmes.
– Azt vallom – folytatja Földi Pál –, hogy a jó bak a jó anyaállatnál kezdődik. Már a suta vehemépítésének időszaka is meghatározó, éppen ezért a nyugalom biztosítása érdekében január 15. után mi nem vadászunk őzre. Jó utódokat csak egészséges, jó kondíciójú anyáktól várhatunk, de – a bakok szempontjából – a stressz az agancsfelrakásnak sem kedvez. A háborgatás következtében a táplálkozás ciklikussága felborul, aminek következtében kevesebb táplálékot vesz fel az egyed, kevesebb fordítódik a vehemépítésre, illetve az agancsfelrakásra – magyarázza az elnök.
Annak érdekében, hogy a vad hozzájusson a számára szükséges tápanyagokhoz, az év 365 napján etetnek. 23 vályús őz önetetőt létesítettek, melyekből őztápot juttatnak ki és télen cukorrépa is kerül az etetők mellé.
– Az általunk megtermelt takarmányból – kukorica, árpa, zab 50-25-25 százalékos arányú keverékéből só kiegészítésével – takarmánykeverőben állíttatjuk elő a granulált tápot, melyből éves szinten 200 mázsát etetünk fel. Meg is van az eredménye, a környéken mi adjuk le a legnagyobb testtömeggel az őzeket. Ez 2-3 kilogramm különbséget jelent a többiekhez képest, de ami még fontosabb, hogy az agancs is erősebb, hiszen nekünk az a célunk, hogy a többlet ebben is megmutatkozzon.
A szakember szerint ivararány is nagy jelentőséggel bír, erős bakokra ugyanis ott számíthatnak, ahol a bakok és a suták 2:1 arányban vannak jelen, mert így a fiatalokat nem engedik a sutákhoz az idősebbek és valóban csak a legjobb bakok vesznek részt az üzekedésben. Az ivararány mellett elengedhetetlen a megfelelő korosztályi eloszlás fenntartása is és a szakszerű selejtezés. Fentieken túl a gidák védelme érdekében igyekeznek az aranysakál terjedésének elejét venni, ugyanis a tavalyi vadászati évben csapdával már 11 példányt fogtak.
Rábaköz
10 000 hektáron – 15 százalékos erdősültséggel – gazdálkodik a szanyi Dózsa Vadásztársaság. Hivatásos vadászukat, Pagonyi Pétert kérdeztük a nagy bak „titkáról”. A társaság évente közel 130 bakot hasznosít.
– Minden esztendő más, a különböző évek átlagai között is nagy eltéréseket tapasztalunk és ez az érmesarányban is megmutatkozik, tavaly például 126 bakból 40 volt érmes. A trófeák átlagtömege 380 gramm körüli, de nem ritka a 450 grammos agancsos sem, a rekordot pedig egy kiskoponyával 540 grammos trófeatömegű egyed tartja – kezdi Pagonyi Péter.
A szakember szerint a szép eredmények bázisát az őzállomány kitűnő genetikája mellett a terület kiváló adottságai képezik – a mezőgazdasági területek aránya magas, azokon is a kisparcellás, mozaikos művelés a jellemző –, emellett pedig kulcsfontosságú a takarmányozás és a szakszerű szelekció. Októbertől áprilisig etetnek, éves szinten 60 tonna abrakkeveréket és 50-60 mázsa cukorrépát juttatnak ki az őzeknek. Úgy tartja feléjük a mondás: nem a sutát kell etetni, hanem a bakot, az ugyanis a territóriumát pusztán az etetőért nem hagyja el, azaz sűrűn kell etetőket létesíteni a vadászterületen. 150 fedett, ládás őzetetőt helyeztek ki, melybe egyszerre 2-3 mázsa takarmány – kukorica, búza, árpa és zab keveréke – kerül.
– A terület őzállománya komoly vadászati értéket képvisel, ám ahhoz, hogy ezt ki is tudjuk aknázni, elengedhetetlen a szakszerű szelekció, amihez ismernünk kell az állományunkat. Én február vége felé már írom, hol, milyen egyedeket láttam a területen. Megfigyeléseim szerint jelenleg is sok a nagy agancsos, melyekkel azonban még érdemes lesz várni. Bennem fel sem merül, hogy egy 4-5 éves, jó hatos példányt terítékre hozassak. Szerencsére nem is vagyunk ráutalva arra, hogy adott évben minden nagy bakot elejtsünk, mert a 130 elejtendő bak anyagi vonzata önmagában jelentős – magyarázza Pagonyi Péter.
A szakember szerint a szabályos hatos, örökös közepes egyedeket kell 4-5 évesen terítékre hozatni és az ígéretes agancsosokat lehetőség szerint kímélni szükséges.
Békés Vármegye
Szép eredményeket tudhat maga mögött a közel 12 000 hektáron – 2 százalékos erdősültség mellett – gazdálkodó Dévaványa Vadásztársaság is, ahol a bevétel egyharmada az őz értékesítéséből származik. A társaságnál idényenként 100 bak kerül terítékre 30 százalékos érmesaránnyal, egyharmaduk 4-500 gramm közötti, de gyakoriak az 500 gramm feletti példányok is, a területi rekordot pedig – egy 2019-ben esett – 740 grammos bak tartja.
– A közelmúltban sajnos egy komolyabb Haemonchus fertőzöttség ütötte fel a fejét az állományban, de reméljük, ez mára a múlté, mert most úgy tűnik, ahogy jött, úgy el is tűnt a parazita – magyarázza Illin József elnök. – Amikor tehát a nagy bakok talányát kutatjuk, azokról a tényezőkről is szót kell ejtenünk, melyekre a vadgazdának nincs befolyása, de alapvető fontosságú az agancsfelrakás szempontjából. A nem várt egészségügyi problémák mellett ilyenek az időjárási viszonyok is – csapadék, napsütéses órák száma –, hiszen meghatározzák az őszi vetések eredményességét, ami a táplálékot jelenti az őzeknek télen, de közvetlenül is hatnak az agancsképződésre. A trófeák tömegét illetően az optimális az volna, ha az őszi vetések bokrosodva mennének a télbe, volna igazi telünk, hóval és hideggel, emellett pedig napsütés, mert az ebből származó D-vitamin elősegíti a csontosodást, ami az agancsfelrakás szempontjából kedvező – magyarázza az elnök.
Változnak a körülmények – a kisparcellák helyett a nagytáblás művelés jellemző az intenzív mezőgazdasági termelés minden hátrányával, a klíma változik, nyaranta óriási az aszály és enyhék a telek –, ennek köszönhetően az őz állományokban is változás állt be az utóbbi években. A szakember arról számol be, hogy míg évtizedekkel ezelőtt az őzek átlagos testtömege 27 kilogramm volt, addig manapság jó, ha a bak testtömege eléri a 20 kilót.
– Régen örültünk az ikergidáknak, ma meg alig van olyan suta, amely egy gidát vezet, kettes, sőt hármasikrek a jellemzők, ennek következtében kisebbek a gidák és persze a suták is. Ez a testtömegbeli változás a bőséges takarmányozás – közel 100 etetőt létesítettünk a területen, melyekből évente 3-400 mázsa szemestakarmányt juttatunk ki a vadnak, mellé cukorrépát és szálastakarmányt – ellenére megfigyelhető – teszi hozzá Illin József. – Régen 8-10 évről beszéltünk az öreg bakok kapcsán, és ez a szám egyre csökken, ma már a 6 éves bak is az öregek közé tartozik. Ennek magyarázata az állomány fiatalodása, de sok esetben az agancsformák és maga a felrakás is más. Ma az ígéretes bakok nem feltétlenül 8 éves korban lesznek a legjobbak és 6-7 éves kor után már nem biztos, hogy érdemes kímélni. Tapasztalataim szerint egy 5-6 éves baktól mifelénk manapság már nem várhatunk nagyobb agancsot, ám ezekre az erős példányokra szükség van, hogy kiváló génjeiket örökíthessék, így esetükben inkább az állomány minőségének javítása indokolhatja a kíméletet – állapítja meg a szakember.
Megjelent a Nimród Vadászújság 2023. évi áprilisi lapszámában.
