Hogy mi történt két évezreddel korábban nagyszombaton Jeruzsálemben, a Szentírás nem ad tájékoztatást.
Csak annyit olvasunk, hogy mindenki, Jézus tanítványai, követői és az egész nép pihent a „parancsolat”, azaz a szombati nap törvénye szerint: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon…” (Mózes 5. könyve, 5. fejezet, 13–14. versek).
Tegnap elindult a versenyfutás az idővel, hiszen egyre-másra jelentkeznek a vendégvadászok, hogy elejtsék hőn vágyott bakjaikat, nem lesz idő pihenni. Azonban jó az elején időt hagyni magunknak, csendben figyelni, elmerengeni a jövőn. Megtelni az újjáéledő rét-, mező-, erdőillattal és látványba csomagolt üzeneteivel. Megérteni, hogy most a természet, a tavasz parancsának engedve, minden szürke ágra rügyet érlel, minden bimbót megszínez, és valósággá teszi reményeinket. Hagyjuk őket is pihenni…