Évről évre kevesebb a csapadék, így azokon a területeken, ahol nincs természetes vízfelület, egyre nagyobb hangsúlyt kap a mesterséges itatás.
Horváth Arnold, az apróvadas jellegű – 4500 hektáron gazdálkodó – Békés megyei Csanádapácai Kittenberger Vadásztársaság hivatásos vadásza osztotta meg lapunkkal az idei tapasztalatait:
– A legnagyobb kihívást jelenleg a vadkár mérséklésén túl a vad ivóvízzel való ellátása jelenti. A területünkön nincs természetes vízfolyás, így az itatás kiemelt hangsúlyt kap a mindennapokban. Ez idő tájt a vad az utak mellett jut friss zöldhöz, ott is leginkább csak akkor, ha jó reggeli harmat csapódik le rá. Idén rendkívüli szárazságot tapasztalunk – míg az előző években június elején még rendszerint volt víz a mesterséges csatornákban, idén már április elején kiszáradtak. Ennek megfelelően már tavasszal megkezdtük az itatást. 15 darab, tófóliával bélelt, nagy itatót működtetünk; ezek mellett egy-egy szivattyúval ellátott kút helyezkedik el, és 5–7 naponta engedem meg a vizet. Emellett 48 db, 120 literes hordós itatónk van, melyekből vályúkba folyik a víz, ezeket kéthetente töltöm egy – az országos vadgazdálkodási pályázat útján beszerzett – 1400 literes lajtos kocsival. Heti két nap a hordós itatók feltöltésére megy rá, a tófóliás itatók feltöltése pedig újabb egy napot vesz igénybe: tehát csak az itatás hetente összesen 3 napot igényel a mostanihoz hasonló szélsőségesen csapadékszegény viszonyok között. Készül egy napelemes kút is, ahol a napelem tölti majd az akkumulátort, és a rendszer egy időkapcsoló segítségével óránként adagol egy vödör vizet.
A mesterséges itatásnak több szempontból is óriási jelentősége van. Fácáncsibét idén még csak ott láttam, ahol itató is van a közelben; ahol nincs mesterséges víz, tapasztalataim szerint sajnos egyedül jár a fácántyúk, mert a szaporulat a nagy szárazság következtében elpusztult. A fácánokon kívül a mezei nyúl és az őz is felkeresi az itatókat, melyeknek a vadkár mérséklésében is fontos szerep jut. A nyúl és a dolmányos varjú ugyanis károsítja a görögdinnyét, hisz belőle vegetációs vízhez is juthat a nyáron, de ha van itató, inkább arra jár rá. Hasonló okokból a napraforgóvetések környékén is fokozottan itatunk. Megpróbáljuk tehát minden eszközzel felvenni a harcot a vadkár ellen, és ez a hozzáállás csökkenti a gazdákkal való konfliktusokat is.
