Fellépek az út bal oldalára; valamelyik fa mellé kell húzódnom, ha már otthon hagytam a lőbotomat. A bak a legelő túlsó végén, bő százötven méterre legelészik a magas fűben...
Az imént csak egy pillanatra láttam az agancsát, de mintha lett volna valami plusz rajta. Teljesen befészkeltem magam a cserfám mögé – még a keresőtávcsövet is támasztékból tudom használni, de a bak feje egyelőre lent van... Hosszú perceknek tűnő másodpercekbe telik, mire egy pillanatra felemeli a fejét, de megint csak annyit látok rajta, hogy valami „nem stimmel”... Túl sok van a füle között – mintha lenne ott néhány plusz ág... vagy nem is tudom.
Igazából tagi bakom, és tömegkorlát nincs rá. Korát tekintve, minimum a középkora végén járhat, úgyhogy nagyon mellényúlni nem lehet, de azért mégiscsak illik jól megnézni, hogy mit lő az ember.
Mondjuk az őzagancsot nagyon tudja építeni a fantázia, és legtöbbször a pozitív irányba. Fél kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor ért pozitív csalódás a lőtt bak ravatala mellett. Jobb esetben tényleg az „lesz belőle”, amit láttunk a keresőben is, de az esetek nagyobbik részében bizony silányabb vagy épp kevésbé torz lesz a lőtt bakunk, amikor birtokba vesszük a lövés után.
De el ezekkel a gondolatokkal – a bak megint felemelte a fejét, sőt valahova irányomba tekinget... Igen, jól láttam az imént; van egy nagy ág az egyik agancsszárából befelé (vagy mindkettőből?), úgyhogy hamarjában puskára cserélem a keresőtávcsövet. A következő pillanatban rászívódik a szálkereszt a vad lapockájára, és a lövésem után a bak már a fűben fekszik.
Túl sokat nem várakozom; amíg letaposom ezt a százötven métert, addig el is telik a „kötelező öt perc”... És elkapnak a kétségek, amit a kíváncsiság is fűszerez. Valóban olyan lesz-e az agancs, mint amilyennek láttam? Vagy talán még a látottakon kívül is rejtőzik egy-egy plusz ágacska valahol a rózsa körül? Mennyi kétely, mennyi várakozással teli gondolat ötlik fel az emberben, míg odaér a lőtt vadhoz! Az utolsó méterek... már látom a testét... igen, ott az agancs is – valóban jól láttam: van valami „plusz” az agancsszárak között. Amint kiemelem a bak fejét a fűből, a szemem felakad... Hát tényleg van egy jókora plusz ág, mely a két szár között van – egy almafaág...