Az árvizek és az aszályos időszakok kezelésére is alkalmas Tisza-Túr árapasztó tározót a tavalyi év októberében adták át a magyar-ukrán határ melletti Milotán.
A Magyarországon mintaprojektnek számító, több mint 35,8 milliárd forintból megvalósult beruházás egy komplex vízgazdálkodási rendszerként működő tározó, amely árvizek idején 50 centiméterrel képes csökkenteni a Tisza vízszintjét, valamint jelentős szerepe lesz a vízpótlásban és abban, hogy egyensúlyban tartsa a térség vízháztartását. A 16 négyzetkilométeren megépült létesítmény 42 millió köbméter víz befogadására alkalmas. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése című program keretében elkészült tározó uniós és haza költségvetési forrásból épült meg.
Vajon milyen előnyökkel jár a beruházás a területen gazdálkodó vadászatra jogosultnak? Horváth Árpádot, a Halványhát Vadásztársaság hivatásos vadászát kérdeztük a témáról.
A vadásztársaság területének kétharmadát határolja a Tisza folyó, illetve az új Túr-csatorna, ennek ellenére eddig, az aszályos időszakokban a terület belső részein, csak a kavicsbányákban volt a vad számára elérhető víz. „Ezzel a beruházással lenézett ránk a Jóisten, és a program előnyeit ajándékba kapja a terület növény- és állatvilága. Ehhez hasonló projekt csak az Ős-Dráva Programban van, de az közel sincs ekkora kapacitású, ami itt nálunk” – mondja Horváth Árpád. „A létesítményt eredetileg azért építették, hogy árvíz esetén a Tiszán meg tudják nyitni a tározót, de reményeink szerint az elkövetkező 50 évben erre nem lesz alkalom”. Az előnyét viszont már most érzik és nem csak a vadászok, hanem a térség mezőgazdasági termelői is. A beruházás keretében felújították a régi öntözőrendszert és egy napelem parkot létesítettek a Tiszához közel. A napelempark által használt áramot a vízügy nem eladja az áramszolgáltatónak, hanem a szivattyú üzemeltetésére fordítja.
Ami a vadásztársaságot illeti, a térségben a gyakori aszály tizedelte az apróvadállományukat, és a vízhiány káros hatással volt a vízivadállományukra is. Nem csak az aszálynak látták kárát azonban, hanem a csapadék hektikus eloszlása is rendszeresen gondot okozott. A szóban forgó beruházás több mint 30 kilométeres csatornahálózatban teszi lehetővé a víz kormányzását, így a csatornákon keresztül a Tiszáról betáplált friss víz folyamatosan, kiszámíthatóan elérhető lesz mind az apró-, mind a nagyvad számára.
Korábban, az aszályos években meglehetősen sok időt és energiát fektettek a mesterséges vízellátásra, de – főként az extra száraz esztendőkben – e módszerek egyike sem volt igazán hatékony. Vizet szivattyúztak a Túr-csatornából a belvíz csatornákba, de ennek a költségvonzata nem állt összhangban a hatékonysággal, illetve 2007 óta – együttműködve a nemzeti parkkal és a vízüggyel – a kavicsbányákból szivattyúztak a vadnak a vizet. Ezeken kívül 60 literes hordókat töltöttek fel vízzel, amit ha nem tudtak folyamatosan frissíteni, 2 nap alatt bealgásodott és tele volt szúnyoglárvával, így ihatatlanná vált.
A vadásztársaság tagjai abban bíznak, hogy - a vízügyesekkel egyeztetve - extrém aszály esetén is olyan helyekre lehet vizet kormányozni, ahol eddig fel sem merült a lehetősége. A vízügy a kooperációra nyitott, évek óta működik az együtt gondolkodás, melynek előnyeit nem csak a térség gazdálkodói, illetve a vadásztársaságok látják, hanem az egész élővilág. A betáplálás már kora tavasszal megkezdődött, mostanra már szemmel láthatóan több a védett, fokozottan védett madárfaj (récék, ludak, vöcskök, sirályok, gémek, kócsagok, sasok) is a környéken, hisz a pangó vizek helyét a fokozatosan cserélődő, kristálytiszta Tisza vize vette át a csatornákban, arról nem is beszélve, hogy a csatornaparton egy széles sáv érintetlen, ott kaszálás nem folyik, így kiváló élőhelyet nyújt a terület élővilágának. „A projekt felfogható egy hatalmas élőhelyfejlesztésnek, mellyel mindenki nyert, mert a biodiverzitás globálisan teszi stabilabbá, egészségesebbé a környezetünket” - teszi hozzá végezetül Horváth Árpád.