Az őzbakok gyakorta megdobogtatják a vadász és a vadfotós szívét is. Hogy ne lenne ez hatványozottan igaz akkor, ha épp egy parókás bakról van szó. Lapunk fotósának, Fülöp Bálintnak is két évébe „tellett”, hogy megörökíthesse ezt a különleges vadat.
– Pár héttel korábban csörgött a telefonom, az egyik környékbeli ismerős vadőr, Csapó Tamás volt a vonal másik végén, az ominózus vad apropóján. 2 éve már voltam nála, pont ezt a parókás bakot szerettem volna megfotózni, de többszöri sikertelen próbálkozás után letettem róla. Már szinte el is feledkeztem erről, azt gondoltam, vagy már elejtették vagy esetleg végérvényesen eltűnt… – kezdi a mesélést lapunk természetfotósa, majd hozzátette: a telefonhíváskor a vadőr lelkesen újságolta neki, hogy a bak még él, jelenleg jól tartja a helyét, viszont már akkora a fején a paróka, hogy idén, ha minden jól megy, szeretnék elejteni. De előtte jó volna, ha egy-két fotó készülne róla.
A hivatásos vadász már 2021-ben és 2022-ben is készített képeket a hőn áhított bakról, így jól látszik: majdnem 3 év kellett, hogy ekkorára nőjön az úgynevezett parókája. Két másik, hasonló rendellenességű bakot is ismertek már a környéken. Az érdekességet tovább fokozza, hogy mind a három ilyen bakot ugyanabban az évben látták először, és mindegyik repceföldön élt, ami arra engedi következtetni a gazdálkodókat, hogy ez minden bizonnyal összefüggésben van annak a hormonzavarnak a vadnál való megjelenésével, ami a parókaképződést okozza.
– Nem volt kérdés, hogy lenne-e kedvem újra megpróbálni fotózni – hangsúlyozza Bálint. – Arra a hétvégére már ki is jelöltük az időpontot, reggel a megbeszélt helyen találkoztunk és indultunk is a bak vélt helyére – részletezi. Mikor odaértek, azt a bizonyos parókást nem látták, ezért a vadőr mondta, hogy amíg elmegy elintézni a dolgát, Bálint „szabad kezet” kap, nyugodtan próbálja megfotózni.
– El is foglaltam a helyemet, és lassan megnyugodtak az őzek is a kisebb zavarást követően, újra megtelt élettel a környék – meséli lapunk kollégája. A fotós már egy órája várt, amikor távcsövezés közben meglátta, hogy a rozsból 2 kis „valami” lóg ki, tőle mindössze 60-70 méterre.
– Jött a felismerés: a parókás bak itt fekszik 1 órája mozdulatlanul. Lassan közelebb cserkeltem, leültem és vártam. Úgy voltam vele, hogy én innen el nem megyek, amíg meg nem mutatja magát – tette hozzá. További egy óra várakozás után a bak egyszer csak elkezdett mozogni, majd felállt, lassan körbenézett, kicsit legelt, de Bálint hiába álcázta magát, kiszúrta őt egyből, majd besétált a közeli nádasba – emlékezett vissza. A hivatásos vadász elmondása alapján mindig óvatosan mozgott a területen, az utóbbi időben kivált a csapatból, és már csak egyedül tartózkodott.
– Nagyon jó fotózási élményként fogom számon tartani, parókásokat tekintve a harmadik, amit valaha láttam és a második, amit eddig lencsevégre tudtam kapni – zárta gondolatait. – Megtudtam, hogy a bakot április 10-én este, külön hatósági engedéllyel sikerült elejteni a bősárkányi Vadgazda Vadásztársaság területén. Azért volt szükség erre, mert a paróka egyre jobban kezdte zavarni a látásában, ezért próbálta lekaparni, ami által az vérezni, gennyezni és bűzleni kezdett. A heréi borsó nagyságúak voltak – magyarázza Fülöp Bálint. – Megváltást jelenthetett már neki az elejtése…
