A vadmacska (Felis silvestris) helyzete a Pilis-Budai hegység térségében címmel tartottak szakmai konferenciát december 5-én Visegrádon.
A Budakeszi Vadaspark, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. 2021 márciusában együttműködési megállapodást kötött, amellyel elindult a Vadmacska Fajmegőrzési Program. A partnerség célja a főváros közelében, a Pilisben, a Budai-hegyekben és a Visegrádi-hegységben élő, genetikailag tisztavérű vadmacskák és a hibridek arányának megismerése, élőhelyük és viselkedésük pontos feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés.
A visegrádi Mogyoróhegyen, a Madas László Erdészeti Erdei Iskola, Erdei Művelődés Háza adott otthont az immáron negyedik alkalommal megrendezett – a vadmacska, mint fokozottan védett faj tematikája, fajmegőrzési programja köré épülő – szakmai konferenciának, ami a programhoz kapcsolódóan a Budakeszi Vadaspark és az Örökerdő Alapítvány szervezésében valósulhatott meg.
Elsőként Szabó Péter, a Budakeszi Vadaspark igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, illetve ismertette a szakmai nap programját. Köszönetét fejezte ki az elmúlt négy év közös munkájáért az együttműködő partnereknek, és egyúttal át is adta a szót a Pilisi Parkerdő Zrt. vezéigazgatójának, Reinitz Gábornak.
– Nagyon örülök neki, hogy a vadasparkkal, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal közösen elindult ez a munka, hiszen a Pilisi Parkerdő egyrészt a küldetéséből, másrészt elhelyezkedéséből fakadóan is igyekszik az őt körülvevő szakmai és civil szervezetekkel összhangban dolgozni, illetve együtt gondolkodni. Úgy gondolom, ez a projekt is azért tud ilyen sikeres lenni, mert valamennyien igen sok oldalról közelítjük a témát. Tartja a mondás: nem látjuk a fától az erdőt, de mi nemcsak a fában gondolkodunk, hanem az erdőben lévő összes élőlényben, amelyek közül a vadmacskák és a kisragadozók nagyon fontos szerepet töltenek be a térségben, amelynek megmentéséért a természetvédelmi szakemberek, az oktatás, környezeti nevelés és ismeretterjesztés terén dolgozók, és az erdőgazdálkodók csak együtt tudnak igazán tenni – foglalta össze Reinitz Gábor, és hozzátette: a jövőben is hasonló erőbedobással fogják kivenni a részüket a projektből.
Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Pilis-Budapest Környéki Tájegység osztályvezetője vette át a szót, aki az igazgatóság részéről egyúttal a vadmacska projekt felelőse is. Röviden bemutatta a munka természetvédelmi aspektusait, a tájegység érintettségét a kameracsapdázás, a lakossági megkeresések és az ismeretterjesztés tekintetében is.
– Jó hír a program és a vadmacskavédelem térségi vonatkozásában, hogy ebben az évben a részt vevő felek közösen, más szervezetekkel egy olyan pályázatot nyertek, amivel további eszközbeszerzésre, és tevékenységi kör bővítésre van lehetőségünk – tette hozzá a természetvédelmi őr.
– Eme konferencia egyik alap értéke az, hogy az adott fajjal ténylegesen tevékenykedő, érintkező szervek, személyek tudnak találkozni, tudják egyeztetni nem csak a módszereiket, eddigi ismereteiket, de meg is ismerik egymást. Négy évvel ezelőtt még mindez nehezen indult, hiszen új szereplő volt a Budakeszi Vadaspark egy fokozottan védett faj fajvédelmi tevékenységében, de az évek alatt sok eredményt értünk el közösen. Nekünk a faj és a projekt szélesebb körben való megismertetése az egyik fő feladatunk, felelősségünk. A tavalyi évben mintegy 750 ezer látogatója volt a vadasparknak, és azt gondolom, mindannyiuk találkozott a vadmacskával, a fajjal kapcsolatos rendezvényeinken a négy év alatt mintegy 1500 fő vett részt, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy kialakult egy jövőbe mutató szakmai és kapcsolati háló is. Hiszen további partnerünk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Herman Ottó Intézet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszéke, de sikerült civileket is bevonnunk, a többi között az Örökerdő Alapítványt, az Erdők a Közjóért Alapítványt, a Magyar Macskavédő Alapítványt (MAVED), valamint a Kutyák Határok Nélkül Alapítványt is – részletezte tovább Szabó Péter, a Budakeszi Vadaspark igazgatója. Az állam oldaláról pedig az Agrárminisztériumnak, A Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány kapcsán pedig Ovádi Péternek köszönte meg a támogatást.
Ezt követően dr. Pongrácz Péter, az ELTE képviseletében lépett a képzeletbeli pulpitushoz. Bort iszik, vizet prédikál: mit tudnak a vadmacskáról és a felelősségteljes macskatartásról a hazai macskatartók című előadásában azt járta körül, és bizonyította, hogy a házi macska tartás részletes ismerete nélkül a vadmacska konzervációbiológiája miért is nem képzelhető el. Kiemelte: a kutatásban ugyanazt az emberpopulációt kérdezték magáról a vadmacskáról, a macskatartási szokásaikról, illetve arról is, mit gondolnak, hogyan kellene macskát tartani.
Dr. Biró Zsolt, a MATE képviseletében folytatta az előadások sorát. A házi macska tractive-kutatás eredményeit mutatta be, azaz a térbeli viselkedésük kapcsán tapasztaltakat ismertette, rávilágítva a vadmacskák territóriumával való érintkezés lehetséges és valós következményeire is, illetve a házi macskák ivartalanításának jelentőségére is.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet képviseletében dr. Lanszki József előadása következett, amelyben a vadmacska dél-dunántúli terepi felmérésének és országos post-mortem vizsgálatának tapasztalatairól mesélt részletesen a hallgatóságnak. Amikor 4 évvel ezelőtt elkezdték a fajmegőrzési projektet, a felek elsők között keresték meg Józsefet, illetve látogattak le hozzá az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság területére, hiszen a kutató 25 évvel ezelőtt került kapcsolatba a fajjal, tetemvizsgálatok által. Egyik fő konklúziója az volt, hogy semmilyen jellegű külső bélyegek együtt állása nem garantálja azt, hogy genetikai vizsgálatok nélkül teljes biztossággal megmondhassuk egy adott egyedről, tiszta vérű vadmacska-e, vagy egyáltalán hibrid.
Burányi Virág, Budakeszi Vadaspark munkatársa Cirmos cica baj címmel a Vadmacska Fajmegőrzési Projekt eddigi eredményeit mutatta be részletesen. Arra is irányultak vizsgálatok, hogy a Budakeszi Vadaspark két vadmacska kandúrja a különböző szaganyagok közül melyeket preferálja a legjobban, hipotézisükben a macskagyökér mellett tették le a voksukat. Az előző előadásban említett bundamintázatok kapcsán is keresték az összefüggéseket, de kérdőíves felmérést is végeztek annak tekintetében, hogy a szakmai végzettséggel rendelkezők vagy az azzal nem rendelkező válaszadók tudják sikeresebben meghatározni ezt a fajt, illetve annak beszélyeztető tényezőit.
Novák Adrián, a DINPI munkatársa vette át végezetül a szót. Észrevétlen vándor címmel osztotta meg az igazgatóság tapasztalatait a jeladós svájci farkas Budapest körüli útjának nyomon követéséről, amelyben az észlelt tartózkodási helyek GPS-koordinátáit fotókkal együtt levetítve lehetett komplex képet kapni arról, milyen utat is járt be a farkas a főváros környékén, sok esetben az agglomerációs települések belterületét is érintve, miként táplálkozott, hogyan használta ki a zöld folyosókat, és miként találta meg az átjárókat autópályák, közutak, vasúti sínek mentén.
Az előadásokat ebédszünet követte, majd az esetlegesen még elmaradt felvetéseknek és javaslatoknak adtak helyet a szervezők. A konferencia zárásaként terepi program következett Pilismaróton, amelynek első felében bemutatásra került egy vadkamerázási helyszín, a második felében pedig megmutattak egy repatriáló ketrecet is a hallgatóságnak.