A vadászfelszerelésem összeszedésében jól haladok, de kabátot még másfél év alatt sem sikerült beszereznem. Pontosabban, egyszer már eljutottam a vásárlásig, de visszavittem, mert járás közben hangosan nyikorgott...
Az érdi cég gyorsan és korrekt módon reagált, visszakaptam a teljes vételárat. Most jut eszembe, hogy vettem egy másik kabátot is tavaly ősszel, egy bakonyi vadászat idején, amikor az esti szélben már fázós volt pulóverben kiülni, ezért beszaladtam Zircre, az erdészeti ruházati boltba, és vettem egy olcsó kabátot. Semmi fakszni, szellőzés és hasonlók, de meleg, és nagy zsebei vannak. Viszont nem ideális a hosszú cserkelésekhez, és nagyon nem arra találták ki, hogy gyorsan és biztosan vállba kapja az ember a puskát. Ezért az imént említett érdi bolt oldalán nézegetem esténként a kabátokat, mert egyrészt nagyon jó kínálatuk van, másrészt tetszik, hogy korrekt módon jártak el az előző esetben. Hosszan válogatok a méregdrága skandináv és német márkák között, majd rápillantok a feleségemre, és áttérek a pénztárcámnak való, olcsóbb kabátok nézegetésére, ahol szerencsére szintén bőven akad kínálat. Dönteni viszont nem tudok.
– Maradt valami rád a nagyapád vadászhagyatékból? – Ezt Józsi nevű ismerősöm kérdezte tőlem néhány hete, aki közel negyven éve űzi a hivatásos vadászok mesterségét, amikor a magaslesen várakoztunk az esti mozgolódásra. Elmeséli, hogy ő mi mindent őrzött meg a nagyapja felszereléséből, és mi az közülük, amit a mai napig is használ. Sajnos, magam nem tudok ilyesmiről beszámolni, mert amikor a nagyapám befejezte a vadászatot, nem volt senki a családban, aki átvegye a puskáit, a többi holmija pedig a számtalan költözés során elmaradozott valahol. Utoljára a Zeiss keresőtávcső tűnt el egy egész doboz fontos emléktárgy társaságában, de mire hónapokkal később észrevettük a hiányt, már értelmetlen volt a keresésére indulni. Talán azóta egy költöztető nézegeti vele a madarakat a gyerekeivel, vagy az a járókelő, aki ügyesen felkapta az utcán őrizetlenül hagyott dobozok egyikét, amiben ez is lapult.
Pár hete megkérdeztem anyámat, hogy mi lett nagyapám vadászkabátjával. Nem hittem benne, hogy emlékezni fog rá, csupán gyenge próbálkozás volt ez részemről, amit gyorsan el is felejtettem. Nagy meglepetés volt számomra, amikor felhívott, hogy megtalálta egy szekrény mélyén a kabátot. Amíg tartottam a szüleimhez, hogy elhozzam az ereklyét, próbáltam felidézni az emlékeimben, hogy milyen. Amit megkaptam tőlük, az pont olyan volt, mint amit az elmúlt bő három évtizedben láttam az álmaimban, amikor megint az öreg mellett caplattam a hóban. Egy konzervatív, rendkívül egyszerű szabású vadászkabát, pont olyan, amelyet szerettem volna, meleg és kivehető bélés, akkora zsebek, hogy szinte felesleges hátizsákot is cipelni mellé, valamint halk és erős anyagból van. Ha ránézek, újraélem a gyerekkorom vadászatait. Számomra ez a legjobb vadászkabát a világon!