A nyári hőség nemcsak a vadász számára jelent kihívást, hanem a vadállományt is jelentős mértékben megterheli.
A tartósan magas hőmérséklet, a csapadékhiány és a kiszáradó élőhelyek alapvetően befolyásolják a vad viselkedését, táplálkozását, mozgását és kondícióját. A különböző fajok eltérő módon alkalmazkodnak a hőséghez, de mindegyik esetében fontos szerepe van a megfelelő víz- és táplálékellátottságnak, utóbbi szempontjából főképp a magas vegetációs víztartalmú növényeknek.
A gímszarvas testmérete okán különösen érzékenyen reagál a tartós hőségre. Testtömege miatt a hőleadás nehezebb, ezért a meleg időszakokban aktivitása jóval lecsökken. A nappali órákban gyakran visszahúzódik a hűvösebb, árnyékos sűrűbe, völgyekbe vagy bő vízellátottságú területrészekre. Egyébként is igaz rájuk, de a nagy melegben még inkább eltolódik az aktív óráik száma késő estére, kora hajnalra.
Nyár derekán, a bőgés előtti rövid időszakban a bikák számára különösen megterhelő lehet a hőség. A megfelelő kondíció fenntartásához szükséges energiafelvételt nehezíti, hogy a vad kevesebbet mozog, és a rendelkezésre álló táplálék is jóval silányabb minőségű a szárazság miatt. A sekély vizek kiszáradása, a dagonyák eltűnése további stresszt jelent. A vadgazdálkodó feladata ilyenkor a stabil vízellátás biztosítása, valamint a zavarás minimalizálása.
A fácán esetében a kánikula elsősorban a szaporulat és a csibenevelés időszakában jelent veszélyt. A fiatal egyedek hőháztartása még fejletlen, ezért a túlzott meleg gyorsan kiszáradáshoz és elhulláshoz vezethet. A száraz talaj, az alacsony páratartalom és a rovarok számának csökkenése miatt kevesebb természetes táplálék áll a rendelkezésére. A tyúkok ilyenkor árnyékos búvóhelyeket keresnek, amelyeket mi is kitehetünk a területre, persze csak szakszerűen, hogy ne svédasztal legyen belőle a ragadozóknak.
A mezei nyúl a hőséghez nehezen alkalmazkodik, mivel vizet főképp növényekből vesz fel. A nappali melegben jellemzően kevesebbet mozog, mélyebb fekvésű, árnyékos helyeken pihen, és a táplálkozást a hűvösebb esti, éjszakai időszakra tolja. A tartós szárazság azonban számára is komoly gondot jelent: a zsenge növényzet eltűnik, a táplálék rostosabbá, kevésbé értékessé válik. A fiatal nyulaknál a kiszáradás és a legyengült kondíció jelenthet nagyobb veszélyt, sokkal fogékonyabbak a betegségekre is.
A kánikula közvetett módon fejti ki hatását. A vízhiány, a rosszabb táplálékminőség, a fokozott parazitaterhelés és az élőhely beszűkülése együtt vezethet az állomány gyengüléséhez. A vadász szerepe ilyen időszakban felértékelődik. A rendszeres vízellátottság ellenőrzése, a vad nyugalmának biztosítása, az élőhelyek megőrzése és a megfelelő takarmányozási stratégia mind hozzájárul ahhoz, hogy a vadállomány átvészelje a szélsőséges nyári időjárást.