Az előző év szeptemberében megrendezett „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás budapesti központi helyszínén egyik kiemelt cél volt, hogy biztosítsák a fogyatékkal élők csoportjainak magas színvonalú fogadását is.
Bár nekem mint visszahallgató egyetemistának már nem volt kötelező a kiállításon vállalt önkéntes munka, mégis úgy gondoltam, hogy gödöllői vadgazdamérnök diákként nem szalaszthatom el, hogy valamit én is hozzátegyek a rendezvényhez.
A világkiállítás szervezői kiemelt célként tekintettek arra, hogy a rendezvényt mozgásukban korlátozott emberek is látogathassák. A rendezvény jószolgálati partnerei a Szerencsejáték Zrt., valamint a Civilút Alapítvány voltak, amely szervezettel együttműködő csoportok előzetes regisztráció után ingyen látogathatták a kiállítást.
A belvárosból számos alacsony padlós, díjmentes járattal segítették a helyszín megközelítését, nemcsak a mozgáskorlátozottakra, de a babakocsival érkezőkre és a mozgásukban bármilyen formában akadályozott (például idős) látogatókra is gondolva. A nagyobb, 5–100 fős létszámú csoportok jellemzően különbuszokkal érkeztek az ország távolabbi pontjairól.
A kései regisztrációm, illetve a helyszíni eligazodásom sem ment zökkenőmentesen, így már nem tudtam egy kialakult önkéntes csoporthoz sem csatlakozni, ennek következtében kaptam meg a különleges feladatot: a jószolgálati partnerség keretein belül értelmileg akadályozott felnőtt csoportokat vezettem. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen az első csoport; előtte volt lehetőségem felkészülni a pavilonok látnivalóiból, illetve megterveztem, hogy mely vizuális elemek ragadhatják meg leginkább a csoporttagok figyelmét. Ismertető szövegeimet szakmailag hitelesen, ugyanakkor leegyszerűsítve, képszerűségre és az érdekfeszítő tartalomra törekedve állítottam össze.
A vezetésemre bízott legnagyobb csoport Kaposvárról érkezett, nagyjából 30, kognitív képességeikben elmaradt felnőtt főt számlált. Kezdeti zavarom hamar elillant, társammal nagy elánnal vetettük bele magunkat a feladatba. A világkiállítás egyik fontos innovációját helyeztük üzembe a csoport számára, ami egy applikációból és egy ehhez tartozó GPS-nyomkövetős karpántból állt, ennek segítségével a csoport tagjai nem veszíthetik el egymást a tömegben. Ezt követően, a szakmai vezetés során rengeteg kérdést válaszolhattam meg; meglepetésemre egészen mélyen belemélyedtünk a különböző témákba, mint a horgászat, a vadászat vagy épp a természetvédelem és a kiállításon megtekintett élő, illetve preparált állatfajokkal kapcsolatos tudnivalók.
A csoporttal való munka számomra is nagyszerű élményt és tanulságos emberi tapasztalásokat nyújtott. A csoport konduktorainak elhivatott munkája és a jószolgálati partnerség kimagasló működése révén juthattak el ezek a különleges emberek is a rendezvényre, amit valószínűleg nem fognak egyhamar elfelejteni. A program segítségével összesen 2309 fogyatékkal élő személy látogatta meg a kiállítás központi helyszínét Budapesten.
