Szarvasbőgés. Ahányan vagyunk vadászok, annyiféle érzelem jut e szó hallatán eszünkbe, annyiféle különböző érzés lesz úrrá lelkünkön. A Somogyi-dombság festői környezetében található Hársas Vadászház vadászai – Balázs Ádám tulajdonos és Csőre Gábor Jászai Mari-díjas magyar színművész – számára egyértelműen ünnepnapokról van szó, amelyekről a tavalyi bőgésben egy kisfilm is készült.
Mielőtt azonban rátérnénk minderre vételezzük szemre az itteni revíreket. Igen, többesszámban fogalmazunk, mert a vadászház két vadászterület kapcsán is illetékes, egyfajta „semleges” pont, ahol minden vadászember szívesen látott vendég, ahol az egyik társaság ugyanúgy megadhatja a végtisztességet a vadnak, mint a másik.
A szóban forgó vadászatra jogosultak a Tuskósi Vadász Egyesület, a másik pedig a Látrány Vadászegyesület. Előbbi a vadászház körüli mintegy 20 ezer hektárnyi revírből 9000 hektáron, míg a másik a maradék 11 ezren gazdálkodik. Az erdősültség mindkét esetében magas, a tuskósiak északi része, míg a látrányak déli területe egy nagy erdőtömbben találkozik, amely kiváló vadászati lehetőségek tárházaként jellemezhető.
A fővad itt egyértelműen a gímszarvas, amely az egész éves vadgazdálkodási munkát meghatározza, de vaddisznók is szép számmal kerülnek terítékre. A vadkár kapcsán minden évben visszatérő munka a villanypásztorral felszerelt kerítések létesítése, azok folyamatos karbantartása.
Balázs Ádám, a vadászház tulajdonosa mesélt a Nimródnak a bőgésről, hiszen ő Látrányon tag, a tuskósiaktól pedig hosszú ideje területet bérel, ráadásul a vadászház személyzetével kiegészülve elvégeznek minden szükséges munkát legyen szó magaslesek állításáról, dagonyák létesítéséről és fenntartásáról, vagy éppen a vad takarmányozásáról.
– Felénk már augusztus közepén a bőgési lázban zajlanak a hétköznapok – kezdi a vadászember. – A fő bőgőhelyekre és a közelükbe már augusztus 10 környékén nem teheti be lábát puskával senki, közben pedig elkezdődik a cserkelőutak és a lesek karbantartása, a nyiladékok kitisztítása. Ahogy telnek a hetek a lehetőségek egyre szűkülnek, mindent a bőgésnek rendelünk alá – magyarázza.
Ádám emlékei szerint tavaly augusztus 20-án „nyekeregetek” a bikák, míg idén már jóval előbb – a hónap első felében – elkezdték a hangolást. Aztán míg 2023-ban az első szeptemberi hét gyengének volt mondható, addig idén kiválóra sikerült a kezdés. A tuskósi területen esett 11,65 kilogrammos bikáról szerkesztőségünk is beszámolt a Facebook-oldalán. A főbőgés jellemzően szeptember 8 és 20. között zajlik le, ekkor esik a korosztályosan előírt bikák többsége. Ezek száma a két területen változó, körülbelül 25 és 30 közé eső szám, amely mellé persze még hozzáadódnak a fiatalabb bikák is, körülbelül ugyanekkora mennyiségben. Tarvad is szép számmal kerül terítékre egy évben.
Nos, ilyen körülmények között zajlik itt a vadászat! S hangulatában ezt próbálja meg átadni ez az új kisfilm is, amelyet Budavári Roland – a felvételkor a Tuskósi Vadász Egyesület hivatásos vadásza – készített Balázs Ádám és Csőre Gábor közreműködésével.
– Rolandról már régóta tudtam, hogy filmezik – meséli Balázs Ádám. – Egy jó bika vadászatát szerettem volna megörökíteni, igazából ennek indult ez a kis projekt. Elsősorban élményre vadásztunk, de aztán annyi hangulatos képanyagunk lett, hogy végül úgy döntöttünk be szeretnénk mutatni miként zajlik mifelénk a vadászat. Az én bikám – 9,80 kilogramm agancstömeggel – a tuskósi, míg Gáboré a látrányi területen került terítékre.
– Ezzel a filmmel szerettem volna megmutatni a bikavadászat emberi oldalát – mondta el a Nimródnak Budavári Roland. – Azt, hogy a vadászat nem csak a lövésről szól, hanem sokkal inkább azokról az emberekről, akik körül vesznek minket.
A Hársas szeptember cím rövidfilm az alább linkre kattintva tekinthető meg:
