Áprilisban tettük közzé lapunk természetfotósa, Fülöp Bálint által másodikként lencsevégre kapott parókás őzbak történetét. Sokat nem kellett várni ahhoz, hogy a harmadikról is számot tudjunk adni…
– Az áprilisi bakot a nagyon izgalmas fotózási élmények közt tartom számon, hiszen parókásokat tekintve a harmadik volt, amit valaha láttam, és a második, amit eddig lencsevégre tudtam kapni – kezdte gondolatait Fülöp Bálint, és hozzátette: már akkor szóba került a bősárkányi Vadgazda Vadásztársaság hivatásos vadászával, Csapó Tamással folytatott beszélgetés során, hogy újabb parókás lehet a láthatáron, bár ekkor még nem volt biztos benne a látottak alapján, hogy „csak” egy erős bakkal állnak szemben, ami barkában van, vagy ismét egy parókásról lesz szó.
– Pár héttel később újságolta Tamás, hogy a sejtése beigazolódott, ennek a baknak viszont meglehetősen gyorsan növekszik a "parókája". Kaptam az alkalmon, este már a megbeszélt helyen találkoztunk, megmutatta, hogy hol szokott mozogni, én pedig felültem a lesre, hogy jobban belássam a területet – részletezte a fotós. Aznap este már sikerült megpillantania és fotózni is, bár messziről.
– Teltek a hetek, már május közepét írtunk, amikor több alkalom után végre, számomra is értékelhető fotót tudtam készíteni róla. Akkor megbeszéltük a vadőrrel, hogy nem megyek ki többet, mert lassan jön a vendég, aki szeretné majd meglőni, abban maradtunk, hogy szól, ha sikerült, és elmegyek terítéket fotózni – folytatta. Látszik is, hogy ez a fotó még akkor, szőrváltáskor, május közepén készült.
Csapó Tamás két hónap múlva sem jelentkezett. Bálint hívásakor jött a „hideg zuhany”, a bak eltűnt, többszöri kiülés alkalmával sem találta, az áprilisban elejtett parókáshoz hasonlóan, amelyet 3 éven keresztül nem láttak. Július 10-én, reggel érkezett az üzenet: sikerült elejtenie a vendégnek a különleges bakot.
– Tamás a terítékfotózás közben elmesélte, hogy a bakot teljesen véletlenül pillantotta meg előtte nap reggel a falu alatt, a kerítések tövében, egy másik bak kergette. Így már összeállt a kép, hogy mi történhetett. Az üzekedés előtt átment teljesen rejtett életmódba, ahogyan azt a korábbi bak is tette. Nem tudta megvédeni magát, nagyon keveset mozgott, folyamatos stresszhelyzetben, le is volt fogyva, a paróka teljesen a szemére nőtt – mesélte a fotós.
Zsigerelés után kiderült, hogy ennek a baknak is csak borsó nagyságú heréi voltak, mindenféle külsérelmi nyom nélkül, amihez Fülöp Bálint hozzátette: a rendellenesség érdekességét fokozza, hogy mind eddigi ilyen bakot ugyanabban az évben látták először, és mindegyik repceföldön élt, ami arra enged következtetni – bár bizonyítást nem tud nyerni – hogy van összefüggés a bakok parókaképződését okozó hormonzavar és a használt növényvédőszerek között.
