A júliusi rekkenő hőség ellenére az Alföldre utaztam, hogy a vadfotós szenvedélyemet táplálva, a terület őzbakjait kutassam fel és fotózzam le.
Az üzekedés ezen a területen mindig augusztus második hetében tetőzik, a július vége még csak némi bemelegítést jelent, és csak elvétve látni sutát kergető bakokat. Így volt ez most is. A nász szempontjából csendes volt még a határ. A megfigyelt bakok legtöbbjét suta nélkül láttam, az üzekedési időben jellemző magatartásformákat még nem mutatták. Az őzhívó sípom enyelgésre csalogató hangjára sem reagáltak. Halkan jegyzem csak meg, hogy sokszor üzekedéskor sem mutatnak kellő aktivitást a csalfa síphangom hallatán…
Több napja jártam már a határt hajnaltól napestig, hatalmas távolságokat kerékpározva keresgéltem a különleges bakokat, mikor a faluszéli szállásomhoz legközelebb eső, learatott gabonaföldön megpillantottam őt. Még csak a pirkadat első fényei derengtek, de sikerült pár képet készítenem a tarlón fekvő csodálatosan gyöngyözött, robusztus, barna agancsú bakról. Azonban egy percig sem élvezhettem a látványát, mert szép komótosan felállt, majd besétált a kukoricásba. Mondanom sem kell, hogy innentől kezdve csak ez a bak járt az eszemben, és az egész napomat ott töltöttem a kis parcellákat figyelve, de aznap már többet nem láttam, sőt másnap sem, pedig már sötétben kint voltam a tarló melletti dűlőút árkában ücsörögve.
A túrám utolsó napjának hajnalán úgy gondoltam, hogy nem pazarolok több időt a bakra, inkább megint teszek egy nagyobb kört, és körbekerekezem a szomszéd települések határait is. Jól tettem, mert pár kilométerrel távolabb, mint ahol két napig kerestem, megpillantottam a bakot. Először nem is ismertem fel, mert csak távolról vettem észre, ahogy egy kukoricás szélében álldogált, nekem háttal fordulva. Aztán mikor közelebb értem hozzá, átsétált a tarlón, a túloldalon tisztálkodott majd eltűnt a tengeriben. Sikerült időközben a közelébe cserkelnem, és némi növényzet takarásában hasalva, közben remegő kézzel nyomkodtam az exponálógombot. Ezek nélkül a képek nélkül bizony kicsit csalódottan jöttem volna haza, függetlenül attól, hogy a kizárólag fotózással töltött napok során sok szép bakot sikerült becserkelnem és lefényképeznem – de ez a fotós túrám ezzel a bakkal vált kerek egésszé.
