Ilyen különleges monográfiát még nem láttam: könyv született a szarvakról és agancsokról!
Nem volt egyszerű beszereznem, végül is az Állatorvostudományi Egyetem jegyzetboltjában akadtam rá. Pedig jó volna, ha több helyen is meg lehetne vásárolni, lévén – Dr. Tóth Tamás – Prof. Dr. Gál János – Prof. Dr. Jánoska Ferenc: A vadon élő patások fejfüggelékeinek biológiája és betegségei minden vadász számára hasznos ismereteket nyújt.
A szarvasfélék családjába 53 faj és több mint 160 alfaj tartozik, más-más mérettel, fizimiskával és persze aganccsal. (Már amelyiknek van, mert például a víziőzeknek és a pézsmaszarvasoknak nincs.) Ezért is felettébb érdekes az az ábra, amely a különféle agancsformákat csoportosítja. Rápillantva meghökkenünk az agancsok formájának változatosságán – pedig csak tizenöt agancstípus szerepel a képen...
Minden vadász szeretné tudni, az egyes fajok esetében milyen trófeára, mekkora agancsra számíthat. Részben talán ennek jegyében a szerzők egy jól sikerült táblázatban foglalták össze a szarvasfajok agancsának néhány jellemző adatát. Ebből például megtudhatjuk, hogy az Európába több országba betelepített axis vagy más néven pettyes szarvas (Axis axis) átlagos agancshossza 65-70 (max. 95-110 cm) és az ágak száma 3/3, vagy a kontinensünkre szintén behozott szikaszarvas (Cervus nippon) agancshossza milyen tág határokon belül mozog (30-75 cm, max. 98 cm), igaz ez az egyes alfajok nagy méretbeli különbségével is magyarázható. A táblázatban egyébként az összes agancsot viselő szarvasfaj szerepel a következő adatokkal: magyar név, latin név, csontcsap mérete, agancs hossza, ágak száma.
Egy másik, hasonlóképpen fontos táblázat pedig a szarvasfélék előfordulását, illetve az agancsok letisztításának és elvetésének idejét szedi lajstromba.
Roppant érdekes kérdések merülnek fel az agancsképzés élettana kapcsán, melynek külön fejezetet szentelnek a szerzők. – Az agancsfejlődés a szaporodáshoz, s ezen belül a herék endokrin aktivitásának szezonális változásához kapcsolódik, míg az agancs növekedését, illetve csontosodását többek között a hím nemi hormon, a tesztoszteron szabályozza, mely alól a rénszarvas tehenek jelentenek kivételt, mivel náluk a mellékvesekéreg hormonjai játszanak szabályozó szerepet – olvasható az első bekezdésében.
A különféle szarvasfajoknál elemzik az agancsképződés folyamatát, s azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják azt.
Az agancs-rendellenességek ismertetése is fontos részét képezi a könyvnek. Az erről íródott fejezet a következő felütéssel kezdődik: A szarvasok évről-évre újraképződő agancsa sokféle kóros eltérést mutathat, amelyek lehetnek egy szezonra szólóan kialakulók, de ismertek olyan hibák is, amelyek az állat élete során ismételten megjelennek vagy állandóan fennállnak.
Hasonlóképpen bőséges információt kapunk a szarvakról is. Miután ismertetik a szarvak anatómiáját és élettanát, szó esik arról, hogy az egyes rendszertani csoportok szarvainak melyek a jellemző tulajdonságai. A nőivarú egyedek szarvaltsága különösen érdekes kérdés, ezt négyféleképpen magyarázzák a szerzők: hímutánzás, fajon belüli versengés, nőstények közötti versengés, ragadozók elleni védekezés.
Az egyes, szarvat viselő családok és nemzetségek szarvformáit is megismerhetjük a könyvből, ez a fejezet minden, egzotikus tájakra készülő vadásznak hasznos lehet.
A kötetből nem maradnak ki az orrszarvúak tülkei, a zsiráffélék csontcsapjai és a villásszarvú antilopok egyedülálló tülke sem. A könyv zárófejezete a szarv rendellenességeit tárgyalja.
