Így, a nyár derekán, amikor próbáljuk beugrasztani a kívánt bakokat, mindig jólesik, amikor egy-egy eperfa, vagy fosókaszilvafa mellett cserkelünk el.
És így van ezzel minden teremtmény.
Gyermekkoromból az egyik leginkább élő nyári „kép”, vagy mondhatnám úgy is, hogy amolyan összetett emlék, amikor a susogó nyárfák alatt árterekben bicajozva, meg-megálltunk az épp érő gyümölcsfák alatt, hogy hűsöljünk és majszoljunk az Isten adta nassolnivalóból. Amikor már ráállt a szemem a vad nyomaira, mindig elképedtem, mennyi van az ilyen fák alatt. Fácánok tollai, őzhullaték, galamb… „festék”, vagy vaddisznók által felcsigázott föld. Ha természetfilmes lennék, csak leraknék néhány kamerát egy eperfa alá, lelógatnék egy mikrofont és némi narrációval egész kerek kis dokumentumfilm készülhetne. Nem véletlen, hogy ennyi féle-fajta vad látogatja ezeket a fákat.
Egyrészt a gyümölcsök rendkívül magas szénhidráttartalommal bírnak, ami a növény- a minden- és a húsevők számára is fontos (az agaraimnak ha szárnya lenne, akkor gyümölcsevő denevérként élnének legszívesebben). A gyümölcscukrok gyors felszívódású, egyszerű szénhidrátok, amik az agy- és izomműködés elengedhetetlen üzemanyagai, természetes hát, hogy amikor ebből egy relatíve gazdag forrást talál egy vadon élő állat, akkor annyit eszik belőle, amennyi van. Ez olcsó és könnyű energiabevitel, ráadásul nem igényel különösebb munkát a „beszerzése”. És van még valami, ami miatt igen kapós: ez pedig a vegetációs víztartalma. A legtöbb fán termő, nyári vadgyümölcsünknek kisebb-nagyobb eltéréssel 80 százaléka víz. Tehát folyadék és energia egy helyen. Nagy verseny alakul ki emiatt azokon a területeken, ahol forrásszűkösség van egyébiránt, de épp itt-ott elszórva előfordul néhány gyümölcsfa.
A fentiek miatt tehát kiemelten fontos, hogy feltérképezzük, hol található ilyen fa. Egyrészt megkönnyíti a nyári vadászatokat, másrészt segítünk vele a területünkön élő védett és vadászható fajoknak egyaránt. Gondolom már kitalálta mindenki, hogy az egyik legolcsóbb hosszútávú élőhelyfejlesztés az, ha magunk is ültetünk néhány bőven termő, igénytelen, „félvad” gyümölcsfát. Árnyékot, vizet, tápanyagot is viszünk ki egyszerre, hálás lesz érte az erdő minden lakója.