Helytörténészként és vadászként nem csak a puskaforgatás, hanem szülőfalum, Bácskossuthfalva–Ómoravica vadászmúltja is mindig érdekelt. Ennek a munkának lett eredménye a Szenvedélyük a vadászat c. vadászmonográfia (2009). A kutatás számomra nem ért véget, ezzel azóta is folyamatosan foglalkozom. Ebből a kincsből szeretnék most egy kis ízelítőt bemutatni.
Mint a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságának alapító tagja a budapesti, „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításra készülve elvállaltam, hogy a 2021. október 2-án megrendezésre kerülő Délvidéki szakmai nap keretein belül egy előadást tartok a trianoni békediktátum utáni délvidéki vadász bibliográfiáról.
Még 2019-ben történt, hogy megkeresett otthonomban egy helybeli polgár, akit mivel egy faluban élünk, látásból ismertem. Kerékpárján egy nagy doboz, tele régi, poros újságokkal. Kérte, hogy vegyem meg, mivel úgyis ezzel foglalkozom. „Rád gondoltam” mondta lelkesen, és én ekkor megadtam, amit kért. A dobozban 60-as, 70-es évek Délvidéken megjelent folyóiratok voltak, de legalul a 30-as években megjelent, számomra ismeretlen A Munka című mezőgazdasági szemle néhány példánya is. Az egyik újság fejlécén Vadász melléklettel feliratozva. Ekkor még nem tudtam, hogy a kezembe került Jugoszláviai magyar vadász vadászati szaklap, 1938. február 5-én kiadott példánya. Innentől kezdve fordult a figyelmem, az érdeklődésem a magyarul íródott délvidéki vadászújságok, vadászlapok, vadász monográfiák felé.
A vadászkiállítás alkalmából megjelent Vadászok és Halászok Hármaskönyve I., II. III. kötetek, amelyek felölelik az összes magyarul megjelenő vadász és halász folyóiratokat. Átlapozva a három kötetet, nem találtam meg benne a Jugoszláviai magyar vadász, sem a Vajdasági Vadász szaklapjainkat.
A Trianon utáni magyarul megjelentetett vadászújságok története, szorosan a Vajdasági Vadásztársaságok Szövetségének megalakulásához kötődik. 1920-tól a Délvidék a Szerb–Horváth–Szlovén Királyság közigazgatása alá került. A megváltozott államformában, teljesen új viszonyokhoz kellett alkalmazkodni. Változott az ország, a rendszer, a közigazgatás és a nyelv is. Változások történtek a vadásztársaságok szervezeti életében is. Az új délszláv kormány Bácska, Bánát, Baranya osztályának 8999/1920. számú rendelete, 1920. június 20-án lépett életbe, és amely kimondta: Mindazon egyesületek, amelyek még a magyar kormány által jóváhagyott alapszabályzatok alapján működnek, kötelesek 1920. október 1-ig, az új előírásokkal összhangban újakat kidolgozni, ellenkező esetben az egyesületet felosztják, vagyonát elkobozzák. Külön problémát jelentett több egyesületben az is, hogy az új alapszabályzatok, csakis az új állam nyelvén, vagyis szerb nyelven íródhattak meg. Bács-Bodrogh megye alispánja 1920. szeptember 1-jén hozott döntése értelmében megszűntek a korábbi vadászterületi bérletek, úgyhogy szeptember derekától megkezdődtek a vadászterületek újbóli bérbeadásai árverések útján. A szerződések 10 évre szóltak.
Látva a vadászatban uralkodó szervezetlenséget, egy csoport vadász Divild Johann kátyi, német gyógyszerész és Jovan Lakić az Újvidéki Vadásztársaság akkori elnöke vezetésével, szervezkedni kezdtek, és 1922. október 29-re összehívtak egy kezdeményező bizottságot, melynek célja a vadászaton belüli állapotok normalizálása, törvényes keretek által való szabályozása volt. Újvidék, Káty, Titel, Zsabaly, Tündéres, Óbecse és Pétervárad 13 képviselője összehívta a vajdasági vadászok I. kongresszusát 1922. december 10-ére, Újvidékre. Ezenfelül a vadállomány növelése céljából egy évre felfüggesztették a fácán és fogoly vadászatát. Ezen a kongresszuson alapították meg a Vajdasági Vadásztársaságok Szövetségét, megválasztották a vezetőséget és elfogadták a szövetség alapszabályzatát. Ezen a kongresszuson több magyar nemzetiségű vadász is megjelent, de a vezetőségbe nem kerültek be. Az alapszabályzatot felterjesztették elfogadásra, amelyet 1923. szeptember 16-án az Erdészeti és Bányászati Minisztérium egyeztetve a Belügyminisztériummal 18531/1923 szám alatt jóváhagyott. Egyúttal utasították a többi vajdasági vadásztársaságot, hogy ők is kötelesek a szövetség alapszabályzatához tartani magukat.
Még ebben az évben határozatot hoztak, a vadász újság Lovački Glasnik (Vadászati Hírmondó) megjelentetéséről, amely minden hónap 15. napján jelent meg 4 oldalon, a Vajdasági Vadásztársaságok Szövetsége támogatásával, szerb nyelven ciril és latin írásmódban Johan Divild kátyi gyógyszerész szerkesztésében. Mivel ekkor még a német és magyar anyanyelvű vadászok nem értették a szerb nyelvet, kérték az újság magyar és német nyelvre való fordításának kiadását. Megelégedtek volna azzal is, ha csak a legfontosabb tudnivalókat, törvényes előírásokat közlik le anyanyelvükön, de ez nem valósult meg. A szövetség nem zárkózott el a vadászok kérelmétől, de állami támogatást csak az állam nyelvén (szerbül) megjelenő folyóiratok kaptak. Mivel más forrásból nem tudtak anyagi támogatást biztosítani, ezért egy magyar nyelven megjelenő vadász-szaklapra várni kellett.
Szabadkán 1928 januárjában dr. Prokesch Mihály a szabadkai Nimród Vadász Egyesület elnöke kezdeményezésére megjelent Délvidék első magyar vadász szaklapja a Vajdasági Vadász. Az újságot a szabadkai Munka kisgazdák, földművesek, kisiparosok és kiskereskedők képes hetilapja, valamint a bácskai cséplőgép és traktortulajdonosok szövetségének hivatalos lapja mellékleteként hozták forgalomba, havonta egy alkalommal, nyolc oldal terjedelemmel. Az újság rovatvezetője dr. Prokesch Mihály, főmunkatársai pedig dr. Görög Viktor és dr. Reisner Lajos voltak.
A szaklap rövid életűre sikeredett, csupán csak 3 alkalommal érte meg a kiadást, az utolsó, vagyis a harmadik szám 1928. március 11-én jelent meg.
A háromnyelvű vadászújság első példányát 1929 januárjában kapták kézhez a vadászok. A szerb nyelven íródott újság 4 oldalon jelent meg és a mellékletek is 4 oldalon, azzal, hogy ezen osztozniuk kellett, két oldal magyarul, két oldal németül. Azért a vadászok ezzel is meg voltak elégedve, mert a fontosabb rendeletekről, előírásokról anyanyelvükön kaptak időben és megbízhatóan tájékoztatást. Az újság 12 éven keresztül 1929-től 1940-ig (erre van bizonyíték) minden hónap 15. napján jelent meg. A lap szerbnyelvű kiadásai megtalálhatók Újvidéken a Matica Srpska levéltárában, míg a magyar és német mellékletekből csak „egy” az első példány van meg.
1938. február 5-én pontosan 10 évre rá, az első délvidéki magyar vadászújság a Vajdasági Vadász megjelenése után, újból Szabadkán, megjelent egy másik magyarul íródott újság a Jugoszláviai magyar vadász, a vadászat, vadvédelem, fegyvertechnika, halászat és ebtenyésztés szaklapja elnevezéssel. Az újság 1938-tól 1940-ig a szabadkai Munka mezőgazdasági szemle hetilap mellékleteként, havonta egyszer jelent meg, négy oldalon.
Visszakanyarodva a cikk elejére, abban a bizonyos dobozban a Jugoszláviai Magyar Vadász hiányzó első száma lapult. Vagyis az, ami sem a Széchényi Levéltárban, sem a Matica Srpska levéltárában nincs meg, az egy bácskossuthfalvi-ómoravici falusi padlás poros zugából előkerült. Unicum, nekünk délvidéki vadászoknak kincs.
Délvidék egyetlen magyar nyelvű napilapja, megjelenésétől 1944-től napjainkig folyamatosan közli a vadászattal kapcsolatos írásokat. Az első tudósítás, a Hírek rovatban jelent meg 1946. január 3-án. A Magyar Szó hasábjain 1953 és 1954 közt sok vadászattal kapcsolatos cikk jelent meg. Sajnos a szerzők neveit ekkor még ritkán tüntették fel. A Magyar Szó 1954. március 19-től Vadász Híradó néven külön rovatot indított, amely hetente egy alkalommal jelent meg, de a rovat 1954. december 28-án megszünt. Ezt követően a Vajdaságon át és a Hírek c. rovatokban lehetett vadászatokról olvasni. 1959. november 5-től újraindították a rovatot Vadászat néven, amely hetente egy alkalommal közölt vadászattal kapcsolatos írásokat, tudósításokat 1961. március 2-ig. 1961 és 1966 között ismét a Hírek és a Vajdaságon át rovatok szóltak a délvidéki vadászokhoz és horgászokhoz.
1966-ban Törköly Istvánt kerül a Vadászat-Horgászat rovat élére, és ezzel egy új korszak veszi kezdetét. Jobbnál jobb szakszerű írások, tudósítások jelennek meg, melyeknek leggyakoribb szerzője, maga a szerkesztő. 1966-tól 1980-ig minden csütörtökön megjelenik a rovat, a vadászok és horgászok nagy-nagy örömére. 1971-ben a Budapesten tartott Vadász Világkiálítás minden napjának eseményeiről tájékoztatta olvasóit Törköly István.
1980-tól 1995-ig nincs külön vadász, illetve horgász oldal, a vadászattal kapcsolatos írások a Föld népe rovatban jelennek meg. Nimród a vadászok rovata címszó alatt 1995. február 28-ától újra lángra kap a vadászattal kapcsolatos írások.
Már-már a vadászrovat megszűnése fenyegetett, amikor 2003-tól ismét megújjul a rovat Horgászat-Vadászat elnevezéssel. Eleinte Szántó Zoltán, majd 2010-től Búzás Mihály a szerkesztője, aki a munkába bevonja Hadzsy János topolyai újságíró-vadászt. Hadzsy elszántságának, kitartásának, magas szintű írásainak köszönhetően a rovat a mai napig él, s imár 18 éve minden kedden folyamatosan tájékoztatja a délvidéki vadászokat és horgászokat.
