Zajlik a barcogás, gyülekeznek a megcsodálandó trófeák. Ebben a hangulatban idézzük most fel egy tavalyi cikkünket, amelyben bepillantást nyerhetünk a dámvad megfontolt bölcsességébe, ahogy a hölgyekre bízza a választást.
Misztikum, azaz titokzatosság, sejtelmesség, rejtélyesség… Bármelyik szó jól illik az őszi erdő egyik leginkább megkapó jelenségére, a barcogásra. Amely a dámbikákat párbajra készteti, s amelyet a hölgyválasz határoz meg. Poszpis Pétert, a Gyulaj Zrt. Tamási Erdészetének kerületvezető vadászát kérdeztük a dámok „üzekedése” kapcsán.
Poszpis Péter szerint nekünk, természetszerető vadászembereknek – akik mindig képesek vagyunk gyönyörködni a környezetben és a benne élő vadban –, talán a leglebilincselőbb élményeket a vadászható nagyvadjaink párzási szokásai, és a hozzájuk köthető jellegzetességek – például a különféle hangok vagy párharcok – adják. Persze, ha nászidőszakról van szó, akkor minden vadnak megvannak az egyedi viselkedési formái, s jól tudjuk, hogy a hajtás, üldözés, kergetés jellemzően a hím egyedek „keresztje”, legyen szó gímbikáról, őzbakról, vagy éppen muflonkosról. Van azonban egy vadfaj idehaza, amely kilóg a sorból, ő pedig a dám. Esetükben ugyanis a bikák a barcogóhelyen – az agancsukkal és patájukkal kikapart teknőkben barcogva – várják a tehenek érkezését, ez az úgynevezett hölgyválasz. Horkantásra hasonlító hangjukkal igyekeznek elnyerni a „dámhölgyek” kegyeit, valójában pedig életre-halálra menő küzdelmeket vívnak a barcogóteknő közelébe kerülő vetélytárs bikákkal.
Fontos kérdés a barcogással kapcsolatosan, hogy miért mindig egy adott helyen történik? A szakember szerint a legtöbb vadászterületen, ahol a dám megtalálható, vagy ezeknek a helyeknek szomszédságaiban a bikák ősi ösztönüktől hajtva kiválasztják a számukra legmegfelelőbb helyet a barcogásra. Itt alakítják ki a teknőiket, melyeket a barcogás alatt a későbbiekben csak rövid időközökre, például folyadékpótlás miatt hagynak el. Az, hogy merre „létesülnek” ezek a barcogó központok, az vadászterületenként változó, nincs rá egzakt tudomány, és persze az is előfordulhat, hogy egy-egy vadászterületrészen belül is több barcogóhely alakul ki. A tradicionálisként jellemezhető barcogóhelyek október elején, fokozatosan megtelnek dámbikával, akik jellemzően a hónap végéig próbálják kemény küzdelmek árán megtartani a kiharcolt helyüket a teknőjük körül. A barcogó helyek hosszú évekre visszavezethető hagyományokkal rendelkeznek, ez pedig azt jelenti, hogy a bikák – kivétel nélkül – minden esztendőben felkeresik ezeket a placcokat a fajfenntartásuk érdekében. S hogy milyen szabályok szerint választják ki az ideális helyszínt? Nos, e téma körül még nagy a talány, hiszen egy területen belül akad olyan barcogóhely, ami úgymond tetőn van, vagy éppen a völgy alján, esetleg meredek domb keleti oldalán, vagy ellenkező esetben a nyugati oldalon. Még a vegetáció sem mérvadó, hisz megtalálhatjuk őket a galagonyás oldalában, a fiatal cseresben, az öreg hársasban, de van szerencsénk öreg sorültetéses vadgesztenyefák lombja alatt is megcsodálni ezen ünnepi eseményt… Szabályról tehát nem beszélhetünk.
Előfordult már a történelem során, hogy ha egy barcogóhelyet bekerítettek, akkor egészen a kerítésig képesek voltak elmenni a bikák, csak hogy annak a közelében barcoghassanak. Poszpis Péter úgy véli, hogy a bikákat szoros fajfenntartó ösztönük köti ezekhez a placcokhoz, amit semmi esetre sem óhajtanak feladni. Életük, lényük vagy úgy is mondhatnánk: létezésük legfontosabb sarokköve az utódnemzés, amely az előző években is felkeresett helyen tud beteljesedni. Egy olyan vágásérett erdőrészlet bontások utáni végvágásánál, ahol a barcogóhely volt és erdősítést védő kerítéssel bekerítésre került – a csemeteújulat vagy ültetett csemeték sikerességének zálogaként –, ott kénytelenek a dámbikák kissé odébb áthelyezni a barcogást, melyet az új helyen is intenzíven meg fognak élni.
Ennek a jelenségnek egy másik verziója az, amikor a területen, ahol „hétköznaponta” nincs dám, de a bikák a környékről mégis ezen az „elhagyatott” helyen gyűlnek össze barcogáskor. A Gyulaj Zrt. kerületvezető vadásza erről azt gondolja, hogy a dámok barcogóhelyeit a történelem alakította ki, és ez teljesen független attól, hogy a vadnak hány kilométert is kell megtennie ezekhez. Akadnak olyan megfigyelt bikák, melyek egész éves tartózkodási helyüktől mindössze 800 méterre helyezkedik el egy barcogóhely, mégis azt keresik fel, amely három dombvonulattal odébb, légvonalban több mint 4 kilométerre van. Ezekre is számos példát figyeltünk már meg a hosszú évek tapasztalatai alapján…
Megjelent a Nimród Vadászújság 2022. évi októberi lapszámában.