A Csehbánya és Bakonybél között elterülő terület talán a Bakony legszebb vidéke. És talán Magyarország egyik legszebb vidéke is. A hegyek és völgyek, erdők és mezők kincsként őrzik, óvják az itt élő vadvilágot. Mindezt pedig a természetfotós mutatja meg nekünk.
Péntek délután, munka után látogattam ki az egyik kedvenc területemre, Csehbányára, a Parési-ér mentén húzódó erdős-mocsaras-mezei területre, ahol a vadászatra jogosult a Hód Vadásztársaság.
Először a mocsaras résszel próbálkoztam, mert az év nagyobb részében lakik ott egy bika, akit bár tavaly többször láttam, de nem tudtam lefotózni. Ahogy átértem a sűrű részen, meglepődve láttam, hogy egy nagyobb bokor túloldalán legel. A hálós álcaruha és a jó szélirány miatt nem vett észre, pedig egy vaddisznó megugrott előttem. Párhuzamosan haladtam vele, próbáltam gyorsabban előre lopakodni, mint ahogy ő evés közben halad. Végül sikerült, és mielőtt behaladt a nádasba, tudtam készíteni róla pár képet.
A patak menti erdős részen lapult egy nyúl, a környezetéhez passzoló jó rejtőszín ellenére lencsevégre kaptam.
Tettem egy kört, majd 2 órával később visszaértem a mocsár melletti területre. Itt a mező és az erdő határán a legszélső bokroknál foglaltam lesállást, álcaruhában és hálóval lefedve, a váltókhoz közelebb. A bikacsapat a mocsár felőli váltón jött át a mezőre. Jó volt a helyválasztás, mellém álltak be legelni a mezőre. Jó darabig tudtam nézni őket, azonban az egyik bika észrevett, mikor beállt legelni a bokorhoz, ahol elbújtam.
