N. Nozdroviczky Lajos Vadászemlékeim című könyve egy csokorba gyűjti össze az író történelmi Magyarországon átélt vadászélményeit.
N. Nozdroviczky Lajos (1862–1943), bár neve nem annyira ismert, mégis kiemelkedő értékeket hagyott hátra, például a szalonkavadászattal kapcsolatosan. Anno Motesiky Árpád szerkesztésében jelent meg a Vadászörömök – Vadászörökségünk, Régi korok vadászírásai című könyv, amelyben részletesen is olvashatunk a szerző életéről. „Sokat utazott, vadászatairól naplót vezetett, járt külföldön is. A külföldi vadászatok helyett azonban a honi vadászatokat helyezte előnybe. Mindig arra volt nagyon büszke, hogy Nagy-Magyarország 37 vármegyéjében vadászott” – írja róla Motesiky. Bár vadászott mindenféle vadra, de elsősorban az erdei szalonka életmódját tanulmányozta, amelyről Az erdei szalonka élete és vadászata címmel megjelent könyvében számolt be.
Részlet a Vadászemlékeim Úri madár című fejezetéből: „Az erdei szalonka minden öreg világrész középzónájában megtalálható és mégis ritka madár. Ruhája válogatott, nem papagájos, mint a parvenü fácánkakasé, családi élete, jelleme és egyéb viselt dolgai pedig zárkózottak, misztikusak. (…) nem lehet csirke módra tenyészteni, parancsszóra szaporítani (…). Az úri madár szerintem könnyen leszedhető; de mert ritka portéka, még a jó puskás is sokszor »elidegeskedi«.”
A fejezet további részében a különféle vadászterületek élményeit ismerteti, illetve emléket állít egy kedves vadászbarátjának, Jenek Rezsőnek, aki „német eredetét nem felejtve, büszke volt magyar állampolgárságára. Vele vadásztam legtöbbször, és neki köszönhetem, hogy egynek kivételével nem volt tavasz, hogy snepfet ne lőttem volna, mert udvarias barátsága sokszor még a feje fölött repülő szalonkát is kalaplengetéssel felém terelte.”