Olvasónk, Szalai Roland véleménycikke.
Hangzik egyre többször gúnyosan ez a „nyelvújított” kifejezés. Sajnos már elvesztette régi, magasztos jelentését. Egy valami viszont nem változott. Az, hogy „A VADÁSZ”, illetve „AZ IGAZVADÁSZ” (így csupa nagy betűvel) kifejezések még mindig, mindenkinek más-mást jelent.
Van akinek nagyzoló „ki ha én nem” embereket, másnak elmaradott, régi, poros eszmékért küzdő, az újításokat tűzzel-vassal ellenző, beszűkült látókörű vadász„társakat”. Van azonban egy réteg, akiknek az előbbi kifejezések, kicsivel többet jelentenek. Egy magasztosabb célt, egy elérni kívánt, magasabb szintet. De ők ezt sajnos soha nem érik el!
Az Igazvadász magában hordozza a folyamatos morális és szakmai fejlődést, amivel lépést tarthatunk az egyre gyorsabban változó világgal és vadászati szokásokkal. Ezért akik el szeretnék érni, nem érhetik el, mert mindig érezni fogják, hogy van feljebb, van tovább, lehet valamit javítani, lehet többet tanulni. Aki pedig pejoratív értelemben használja, ők megérkeztek. Úgy érzik ők a vadászat csúcsa, és ők „csak” vadásznak.
De tényleg ekkora különbség lenne Vadász és Vadász között?
Véleményem szerint igen, és ugyanakkor nem.
Saját szemünkben, saját hitvilágunkban mindannyian IGAZ VADÁSZOK vagyunk.
De akkor hol itt a probléma? Valami hiányzik? Valami elveszett, vagy a világ gyorsult fel? Az igények változtak meg, vagy ez mind egyszerre?
Úgy vélem egy másik szóban keresendő a megoldás, melyet ugyan úgy megrágott és pejoratív értelemmel ruházott fel az idő. Ez nem más, mint az ELFOGADÁS lenne. Sajnos manapság jobbára a szivárvány összes színében pompázik ezért nem szeretjük használni. Ezen túl pedig rengeteg munka van vele. Sokat kell dolgozni, hogy megértsük egymást, hogy elfogadjuk különböző nézeteinket és tapasztalásainkat. A belefektetendő munkán felül az idő is probléma. Ugyanis az idő ellenünk dolgozik. Nem csak az igaz vadászokat és az elfogadást, de a Társaságok jó részét is erodálta az idő. Manapság a társasági élet már sok helyen hiányzik. A társaságért nem tesznek a tagjai, és ez fordítva is igaz. Sok helyről hallottam, és már többször tapasztaltam is, hogy a pénz az új isten. Elfelejtjük Nimródot és Dianát, és csak a pénzt hajtjuk. Egy részről megértem, mert a költségeket ki kell fizetni, a társaságnak meg kell termelnie a működéséhez szükséges javakat. De ha ez a termelés a társasági élet rovására megy akkor előbb-utóbb felbomlik a társaság. Lassan ható méreg ez, ami emberi kapcsolatainkat, társadalmunkat és vadászatainkat is mérgezi.
Mert a pénz, a hatalom utáni vágy irigységet szül. Ami a vadásztársadalomban mindig is megvolt. Irigykedtünk, ha Diana és Nimród egyik vadásztársunk mellé állt és nem minket pártolt. Irigykedtünk egymás felszerelésére, irigykedtünk a másik társára. Mert hát eb a vadász kutya nélkül.
De ez nem volt baj régen. Ez motivált minket, hogy holnap újra felkeljünk és jobbak, kitartóbbak, ügyesebbek legyünk, mint a tegnapi énünk. A pénz és a hatalom hajszolása azonban megváltoztatta ezt. Elvakultan, feldühödött orrszarvúként gázolunk át mindenen és mindenkin mintha csak száraz gallyak lennének. Eltapossuk társainkat, társaságunkat, mintha semmi nem számítana, mintha nem lenne holnap. Az irigység kis mérték gyógyír, de nagy mennyiségben méreg. Irigykedjünk hát, de csak mértékkel. Mert amíg van kire irigykedni, addig van kinek dicsekedni is. Ha pedig elfogadjuk egymást, akkor mindig lesz kinek dicsekedjünk, lesz, akinek szólhatunk, ha baj van, lesz akivel koccinthatunk irigykedve, lesz akivel cserkelhetünk….
De ne várjuk, hogy minket el fognak fogadni, amíg mi erre nem vagyunk képesek mással szemben. Félreértés ne essék, nem kell mindenkivel jóban lenni. Viszont az első lépést nekünk kell megtennünk, ha változást akarunk. Várakozni azért sem szabad, mert az idő halad és vasfoga szúként percegve rágja testünk, kapcsolataink, szavaink és társadalmunk.
Álljon itt ez a vélemény, mint kiindulási pont. Holnap próbáljunk meg jobbak lenni, építsük újra, vagy erősítsük meg barátságainkat, kapcsolatainkat. Vadásszunk jót, lelkünkben igaz vadászként.
Jó szerencsét!
Üdv a vadásznak!
Ha önnek is van egy jó története, írása, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre.