Létezik-e tökéletes vadászkés? Ez a kérdés igen gyakran felmerül bennem, amikor indulás előtt a vadászkéseim között válogatok.
Tudom, hogy lényegében egyik sem tér el sokban a többitől, mégis mind különböző. Más a stílus, más a forma. Hol egy szarvasagancs markolat, hol pedig egy szépen csiszolt, erezett fa simul a kezembe.
A válasz megtalálásához kikértem egy szakember véleményét, aki a gyakorlati tapasztalatait osztotta meg velem a témát illetően. Csuth Gábor késműves Debrecenben él, és igen hamar megtaláltuk a közös hangot.
– Foglalkozásomat tekintve orvosi műszerek készítője vagyok, amely szakma igen közel áll a késművességhez. Az első vadászkéseket még titokban készítettem, de egy alkalommal lebuktam az oktatóm előtt. Hamar ki is találta a büntetésemet: késeket kellett köszörülnöm – idézi fel a kezdő lépéseket.
Feltett kérdéseimre adott válaszain hallatszik, hogy szakmája teljes „bűvöletében” él, és öt éve életvitelszerűen már csak ezzel foglalkozik. A vadászkés – mint mondja – azon túl, hogy nélkülözhetetlen funkcionális eszköz, a vadászember egyik legfőbb dísze is lehet. Éppen ezért fontos, hogy a lehető legideálisabb formával és külcsínnel rendelkezzék, és a legjobb anyagokból álljon.
– A régi iratokból és képekről igyekeztem a fellelhető összes információt összegyűjteni, ami kifejezetten a vadászat során használt késekre vonatkozik, illetve ezeket ábrázolta. Ez nem volt könnyű, és a források is szűkszavúak e tekintetben. Arra kellet rájönnöm, hogy kizárólag vadászkés a korai időkben még valószínűleg nem is létezett. Az elmúlt korok emberének inkább egy több célra is használt kése volt, amit természetesen a vadászatok során is alkalmazhatott. Az idők során ezekből fejlődhetett ki az, amit ma, funkcióját és formavilágát tekintve, vadászkésnek nevezünk – foglalta össze a tudomására jutott ismeretanyag lényegét a késműves.
Ezek alapján – amikor a késkészítés már nemcsak időtöltés volt, hanem főállásban igyekezett kiszolgálni a vadászok igényeit – kilenc darab saját késtípust tervezett, és ezeket közkézre adta, hogy a gyakorlatban is ki lehessen próbálni őket. Végül a visszajelzések alapján választotta ki azt a formát, amelyről többen gondolták úgy, hogy a legjobban használható arra, amire egy vadásznak szüksége lehet.
Természetesen az egyedi ízlés és az esetenként merőben eltérő felhasználási terület még ezen túl is döntően befolyásolhatja a választást. Hiszen az apróvadas területen más igények lépnek fel, mint egy nagy terítékű terelővadászat estéjén.
– A vadászatokon, a használata során, a kés elég komoly terhelésnek van kitéve. Emiatt erősnek és éltartónak vagy könnyen élezhetőnek kell lennie. Emellett, mivel ez az eszköz a vadászember számára legtöbbször szimbólum is, az sem hátrány, ha kidolgozott és mutatós a kivitelezése. Bármilyen vágóeszközzel ki lehet zsigerelni egy vadat, és meg is lehet nyúzni, akár egy éles konyhakéssel is. De nem mindegy, hogyan és milyen igénnyel. A speciális, vadászatra készült kés örömtelivé teszi a munkát, és a hatékonyságot is nagymértékben növeli – mondta el meglátását Csuth Gábor.
A kés anyagáról nagyon megoszlik a vadászok és a készítők véleménye is. A többség a rozsdamentes acélt tartja a legjobbnak, de a szénacél is jó választás lehet. Az idősebb korosztályból származó megrendelők szívesen emlegetik azt a régi mondást, hogy a „rozsdamentes fényes, a szénacél éles…”. A nyélanyagok tekintetében ugyancsak nagy a választék. A tradíció még mindig az agancs és a szépen erezett fa irányába mutat, ugyanakkor a műgyantával stabilizált, a speciális műanyag, illetve a hibridmarkolatok iránt is élénk az érdeklődés.
Csuth Gábor a késkészítés gyakorlatán túl szívesen említi meg a késművesség művészi vonatkozásait is. Munkája során a minőség mellett nagy hangsúlyt helyez a látványra is. Ugyanis a késműves alkotásának tárgya – a vadászkés – legfőképpen a használhatóság és a megbízhatóság jegyeit kell, hogy magán viselje.
