A link vágólapra másolva!
A szerző felvételei – Namíbia 2024
A szerző felvételei – Namíbia 2024

A mai világban egyre többször halljuk, hogy a trófeavadászat veszélyes a vadvilágra, aki viszont ismeri a vadászat valódi arcát tudja, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

A fenntartható vadászat, melynek érdekében nemcsak állami szervezetek, hanem számos vadvédő csoport is működik, tulajdonképpen a vadvédelem legfontosabb eszközét jelenti. A Vad segélykiáltása – A vadászat szerepe a vadvilág fennmaradásáért című rövidfilmet alapul véve láthatjuk, hogy a vadászat betiltása hátterében sokszor úgymond önzetlen jó szándék húzódik, viszont számos afrikai ország példája bizonyítja, hogy a „nemes cél”, amit a szakmai és társadalmi szempontokat figyelmen kívül hagyó vadászatellenes érdekképviseletek el kívánnak érni, nem mindig szolgálja sem a helyi emberek, sem a természet, sem a vadállomány érdekeit.

Vegyük például Botswanát, ahol 2014-ben tiltották be a vadászatot 5 évre. A falvakban élők, akik korábban a vadászatból éltek, egyik napról a másikra megélhetés nélkül maradtak /New York Times/. A 2019-ig tartó tiltás pedig a gyakorlatban nem szüntette meg a vad elejtését csak illegálissá tette azt. Kenyában 1977-ben szűntették meg a vadászatot, aminek eredményeként az ország állatvilágának 70 százaléka eltűnt. Ennek hátterében a helyiek alapvető létfenntartása, valamint családjuk védelme áll, ez az oka annak, hogy elejtik a környezetükben levő, vadonélő állatokat. Tehát a helyi lakosságnak nincs haszna a vad védelmében és lényegében kiirtják őket.

Ezzel szemben Zimbabwe, Namíbia vagy Dél-Afrika egészen más utat jár. Ezekben az országokban a vadászat nemcsak természetvédelmi eszköz, hanem első számú gazdasági ágazat is. Zimbabwe oroszlánvadászata például több mint egymillió dolláros éves bevételt hoz, ebből fedezik a természetvédelem, a vadbiológiai kutatások és a hatalmas élőhelyek fenntartásának költségeit. Az oroszlánállomány folyamatos növekedése jól mutatja, hogy a szigorúan szabályozott trófeavadászat nem veszélyezteti, hanem pont ellenkezőleg: segíti a faj fennmaradását.

Amikor 2024-ben Namíbiában jártam azt tapasztaltam, hogy a fenntartható, szakszerű vadgazdálkodás – amelynek része a trófeavadászat is – a vadvédelem legfontosabb eszköze. A helyi farmtulajdonosok és a hivatásos vadászok több évtizedes munkájának köszönhetően láthattam a kontinens sokszínű vadban gazdag élővilágát, az igazi Afrikát. Tehát nem a vadászat az ellenség, hanem annak a hiánya, mert ahol nincs vadászat, ott gyakran nincs vadvédelem sem, és ahol nincs vadvédelem, ott lassan eltűnik a vadvilág…

 

 

Cikk kép