November 21-én rendezték Gödöllőn A rókáról objektíven című konferenciát.
Az Országos Magyar Vadászkamara és a MATE célja az volt, hogy megismerjük végre ezt a gyakori ragadozónkat, ugyanis rengeteg tévhit kering róla és még több kap szárnyra a közösségi média felületein. Az előadók egytől egyig szakterületük kiválóságai voltak, úgy mint vadbiológusok, állatorvosok, természetvédelmi szakemberek. A közönség is hasonlóan vegyes volt: állatvédők, állatorvosok, vadászok, „civil” érdeklődők.
Bajdik Péter, az OMVK főtitkára megnyitójában kiemelte, hogy ez nem egy vadász-szakmai konferencia – amit az előadók névsora is tanúsít –, hanem ismeretterjesztő céllal rendezték meg. Mivel a róka egy vadászható fajunk, ezért érezte úgy a Kamara, hogy felelőssége van a tájékoztatásban. Kulcsfontosságúnak tartja a széleskörű és hiteles tájékoztatást, ugyanis a róka körüli kérdések nemcsak a vadásztársadalmat érintik, hanem az egész lakosságot, mivel rengeteg humán- és állategészségügyi veszélyt jelent az ismeretek hiányában alkotott vélemény.
Dr. Vetter Szilvia, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának központvezető munkatársa és a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány kuratóriumának elnöke arról beszélt, hogy az állatvédelem olyan, mint a futball: tízmillió szakértő országa vagyunk. Kiemelte, hogy az erős érzelmeket kiváltó állatvédelem az egészségügy és az oktatás után a harmadik helyen áll a közérdeklődésre számot tartó témák között. Jól mutatja ezt az a felmérésük, amelyet a ragadós száj- és körömfájásról készítettek. Ebben azt vizsgálták, hogy a lakosság szerint mi a baj a betegséggel, és a gazdasági veszélyek utáni elsőként jelölt probléma az állatjóléti volt. A fenntartható állatvédelmet úgy jellemezte, mint egy háromlábú széket, amelyek közül ha egy is hiányzik, felborul: az állatok jóléte, a társadalom többségének értékrendjével találkozzon a jogalkotó szándéka, valamint a gazdasági hatások. Beszélt továbbá arról is, hogy egy kormány sem tett annyit az állatvédelemért, mint a jelenlegi, ugyanis mára az állatkínzás 5 év szabadságvesztéssel is sújtható bűncselekmény, emellett rekordszámú az ivartalanított házikedvencek száma (50 ezer) és egymillió felett az állatvédelmi témahétre regisztrált gyerekek száma, amelyre 2,5 milliárd forint állami forrás is rendelkezésre áll.
Utána következett prof. dr. Csányi Sándor, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője, aki arról beszélt, hogy a róka sokak szemében közellenség, de ökológiai szerepe alulértékelt. A vörös róka nem hasonlítható a farkashoz, hiúzhoz, mert nem az ölésre specializálódott, mint ezek a nagyragadozók. Generalista faj, városokban jól elvan. Nem mindenevő, de kevéssé specializált ragadozó: kisrágcsálókat, nyulakat és növényi eredetűeket is bőven fogyaszt, csak úgy, mint dögöt. Napi kilenc pocok már elég lehet neki, de igazából azt eszi amihez hozzáfér, s ezért verseng más ragadozókkal: baglyokkal, ölyvekkel, sakállal. Kiemelte, hogy a róka az őzgidákra az első 40 napban jelentős veszélyt jelent, kifejezetten ha alacsony a pockok száma – a ami aszályos időszakban így van – és akkor gidákra specializálódik. A róka további negatív hatásai közül kiemelte a fészekrablást, kukafosztogatást, betegségek terjesztését. Érdekességképp említette, hogy a tudomány küzd a besorolásával: macskaszerű viselkedés jellemzi, valamint anatómiai tulajdonságai közül a hosszú bajusz, a félig visszahúzható karmok, a függőlegesen hasított pupilla is a macskafélék felé dönti a mérleget.
Dr. Fodor Kinga, az Állatorvostudományi Egyetem Laborállattudományi és Állatvédelmi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense következett ezután, aki azt mondta, a rókák mentése az állatvédelem egyik legnagyobb gátja. Az emberek nem ismerik sem a vadon élő állatokat, sem a közbiztonsági veszélyeket, sem a kezelési lehetőségeket mind a betegségek, mint az esetleges konfliktusok kapcsán. Úgy fogalmazott, hogy az állatszeretet nem egyenlő az állatvédelemmel, ami soha nem egyetlen állat védelméről szól, legyen szó a hazavitt gidákról, „mentett” fiókákról. A vadállatok mentésével az a probléma, hogy vad – fogalmazott Fodor. A vad a vadvilág részét képezi, fontos szerepe van az ökológiában. Az állatmentés fogalma pedig teljesen más: ez az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló beteg állat sürgősségi állategészségügyi ellátása. Ez azért veszélyes, ha civilek „döntik el”, mert még ő – mint állatorvos – sem tudja első ránézésre, vizsgálat nélkül megállapítani, hogy mi lehet a baj. A nemtudás veszélyes, mindig a laikus az, aki kérdés nélkül nyúl hozzá, viszi haza az állatot anélkül, hogy tudná, az milyen veszélyeket hordoz magában.
Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Dunamenti Tájegység tájegységvezetője a róka megítéléséről beszélt – természetvédelmi szempontból. Őshonos faj, hazánkban mindenhol előfordul, de a természetes élettere beszűkült, viszont ehhez adaptálódott, nem szorul védelemre – emelte ki. Azért is tudott ennyire nőni az állományuk, mert jó generalista, valamint ezt segítette az immunizációjuk. Kiemelte, hogy régóta élünk együtt a fajjal, ugyanis leletek szerint 42 ezer éve „takarítanak utánunk”, azóta követik az embert az ételmaradékok mentén. A róka negatív hatásai közül kiemelte, hogy annak védett és fokozottan védett prédafajai is vannak, úgy mint a rákosi vipera, mocsári teknős, kétéltűek, a túzok fészke, ami kifejezetten ki van téve a predációs nyomásának. Beszélt továbbá a természetvédelmi, különleges rendeltetésű területen szükséges végrehajtandó kezelésekről, természetvédelmi célú vadgazdálkodási tevékenységekről.
A további előadások során állategészségügyi szakemberek arról beszéltek, hogy milyen parazitózisokat terjesztenek ezek a ragadozók. Dr. Csivincsik Ágnes, a MATE kutató állatorvosa arról beszélt, hogy a rókának nincs ellensége itthon, így állománya feldúsul, emiatt károkozása jóval nagyobb és a zoonózisok veszélye is magasabb.
Az előadások később felkerülnek majd a közösségi videómegosztó portálra is, ezeket feltöltésükkor mi is megosztjuk majd.
