Egy nagyvad társas vadászaton vettem részt, ahol filmet készítettem és fotóztam az eseményeket.
Szerettem volna a hajtók munkájából is részleteket megörökíteni, ezért reggeltől az első etapban, a hajtókkal mentem árkon-bokron keresztül. A terület, melyet délig kellett meghajtani, rengeteg mélyfekvésű részből állt, ahol a talajvíz szintje magasra nőtt. Volt olyan hajtó, akit haza is kellett küldeni, mert derékig merült a jéghideg vízben, és mindenki jócskán bakancs és csizmaszár fölé érő vizekben evickélt. A vadászat délutáni részében a hajtóktól eljöttem, és egy olyan posztra kerültem, ahonnan egy nagyobb, nyílt területet lehetett messzire belátni. Ekkorra azonban leszakadt az ég és intenzív esőzés vette kezdetét, mely késő estig kitartott. Ilyen körülmények között egy fedetlen les alá húzódtam be (sok értelme nem volt). Nagyjából már egy órája meresztettem a szemeimet a vízfüggönyön túlra, mikor a távolban egy sötét tömeg kezdett mozgolódni. Aztán ez a foltszerű tömeg egyre nagyobbá vált, és már kivehető volt, hogy gímszarvasbikák csapata közelít felém. A becsapódó vízcseppek zaja mellett is egyre hangosabban lehetett hallani a többszáz pata dobogását. Csak előttem lassítottak le, és beálltak a mögöttem lévő, három irányból erdővel védett tisztásra. Itt kavarogtak egy ideig, aztán mikor a mozgásuk lecsendesült, a szakadó esőn keresztül páratlan látványt nyújtott a bikák testéről felszálló pára és a rudli felett kialakuló gőzfelhő. Rabul ejtett a pillanat élménye, én pedig a pillanat élményét ejtettem rabul fényképek és rengeteg snitt, majd egy kisfilm formájában.
Az élményről készült kisfilmem itt tekinthető meg: https://youtu.be/n-uSLBZTLL4