Részlet Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című kötetéből.
Vérbeli vadász csak dürgő, tehát április–májusi siketfajdkakasra emeli puskáját. „Néma” kakast (vagyis júniustól márciusig) akár golyóval, akár söréttel lelőni, ellenkezik a vadásztisztességgel.
A dürgés közben elhibázott kakasnak reptében utánapuskázni, vadászhoz ugyancsak nem illő eljárás. Még akkor sem, ha ilyetén lövése a kakast netán elejtené. Repülő kakasra csakis abban az esetben lövünk, ha dürgőfáját szemmel láthatólag sebzetten hagyja el. És ez így is van rendjén.
Azt a gyönyörű, nemes madarat, dürgési idején kívül, minden különösebb alkalom és vesződség nélkül fáról puffantani, akárcsak valami kopott varjút a kányakunyhóból, valóban méltatlan eljárás lenne. Hasonló hibába esik az is, aki utánalődöz az elszárnyaló kakasnak, oktalan megsörétezését kockáztatja, koldussá, ragadozók prédájává teszi, vagy lassú pusztulásra kárhoztatja.
Ezeknek tudatában hasonlítsuk össze a golyólövést a sörétessel. A nagykakasra való golyólövésnek két igen nagy hátrányát látom:
A golyós fegyver – különösen a biztos golyólövő kezében – kétélű szerszám. Kockázatos, könnyelmű, az ésszerű távolságnál hosszabb lövésre csábít. Hiszen a fán dürgő nagykakast távcsöves golyós puskával eltalálni – feltéve, hogy jól látható, tiszta helyen áll, és nem mozgatja a szél – még kétszáz lépésről sem nagy mesterség. De kérdem: mi öröme telik a vadásznak a kétszáz lépésről lelőtt kakasban, ha jóformán még dürgését sem hallhatta? Hol marad a büszke madár násztáncában való közeli gyönyörködés, suttogó szózatának titokzatos varázsa? Hol marad a „beugrás” nyaktekerő, lábsenyvesztő, vérpezsdítő idegpróbája, hol a vadászláz szívszorongató előjátéka? Hová lesz a kakasdürgés tulajdonképpeni zamata, legfőbb értelme?
Az ilyen távoli golyólövés lehet jó, lehet szép, lehet miattam akár „bravúros” is. De akinek puskájából elcsattan – az nem siketfajdvadász!
A golyólövés másik hátránya: a kakas megsebzésének, koldussá lövésének fokozott veszélye. Aki saját kárán nem tapasztalta, el se hinné, mily szívós madár a dürgő nagykakas, mekkora lövést képes elvinni! Főképpen a kisebb kaliberű, dürgéskor általában használatos golyós fegyverek lövését. Az efféle golyóval hasba lőtt kakas bizony gyakran odébbáll. Eldobja magát az ágról, s mozdulatlanra feszített szárnyon távozik. Vagy ha nagy csörtetve zuhan is néhány métert, kikeveredik az ágak közül, szétterülő szárnya alá levegőt kap, s már el is tűnt a homályban. Merev siklórepüléssel még jókora távolságra, széles völgynek átelleni oldalába is elvitorlázik, s ott látatlanul lehullva vagy kendersűrű fenyőfiatalosba veszve, soha kézre nem kerül.
Ilyen sebzés különösen ködös vagy szeles hajnalon veszélyes, amikor a fájától elszakadó kakas menten ködbe vész, reptének még csak irányát sem árulván el. A szél zúgása pedig elnyomja a sebesülten elszálló, de talán hamarosan leeső kakas zuppanását, ami kedvező esetben hihetetlen messzire elhallik.
Rossz időben bizony tanácstalanul tűnődik a vadász, azt sem tudja néha, milyen irányba induljon sebzett kakasának keresésére.
S ha a kis kaliberű golyós puska, a sebzés veszélye miatt alkalmatlan, a nagyobb kaliberű viszont azért nem megfelelő, mert túlságosan szétroncsolja azt a szép madarat! Esetleges kitömését, sőt még legyezőjének kikészítését is lehetetlenné teheti, trófeájának, kézzelfogható emlékének épen maradását kockáztatja.
Végül, ha már kígyót-békát rákiáltok, még tán azt is felhozhatnám a golyólövés ellen, hogy több világosságot igényel a sörétlövésnél. A golyós puskásnak tehát hosszabb ideig kell türelmeskednie, nem lőhet olyan korán, mint a sörétes. Ez a késedelem hátrányt jelenthet, időveszteséget, ha ugyanaznap netán több kakas elejtése vétetett tervbe.
Gyakran előfordul ugyanis, hogy egyik kakas könnyen elérhető távolságra dürög a másiktól, sőt az sem ritka, hogy közös dürgőhelyen, negyven-ötven lépésnyi közökben, két-három vagy akár több öreg kakas is jelentkezik. S ha a vadász nem csak egyre tart igényt, némi ügyeskedéssel többet is meglőhet. Ha két szomszédos kakas hallásnyira dürög egymástól, abban a pillanatban lőjük meg az elsőt, amikor szomszédja „köszörül”. S ha ravaszkodásunk sikerül – mert nem mindig sikerül ám! –, már ugorhatunk is a következő felé, hiszen első lövésünket nem hallván, vígan tovább dürög.