Az alábbi vadásztörténetet Pohárnik János olvasónktól kaptuk.
Történetünk idén márciusban kezdődött. Fiatal hivatásos vadászunk ekkor kezdte el feltérképezni a Pándzsa Vadásztársaság területén található bakállományt. Csakhamar igen nagy tudásra tett szert, és könnyedén tudtunk megfelelni vendégeink igényeinek. A szép választéknak és kiváló helyismeretnek köszönhetően, április közepétől sikerült bakot lövetnie a „selejttől” kezdve egészen az aranyérmesig.
Igen ám, de az utóbbi bakot annak ellenére sem sikerült terítékre hozni, hogy helyét jól tartotta. Mindig lővilág végén érkezett sutájával, és nemigen mutatott magából sokat. Annyit tudtunk, hogy van az agancsában rendellenesség, és koros bak. Ezért is volt olyan érdekes az a tény, hogy háromszor tettek rá lövést az elmúlt két hétben, és egyszer sem érte találat. Így kapta a „golyóálló” becenevet.
Végül helyi vadásztársunk, aki nemrég jubileumot ünnepelt, úgy döntött, hogy a hivatásos vadász kíséretében megnézi azt a sérthetetlen bakot. Első cserkelésük alkalmával, 19.43-kor futott ki sutájával a vetésre, de átvágtattak egy tarlón, és a legelő távolabbi részén telepedtek le. Lőtávolba lopták magukat, és a jó támasztás ellenére is hibázás történt – így már 4:0 volt a bak javára, aki villámgyorsan beváltott a közeli fasorba. Másnap ismét tettek egy próbát, de akkor csak a suta jött ki, a vadnak pedig hűlt helye. Három a magyar igazság, gondolták a vadászok, így kimentek harmadnap is.
A változó szélirány miatt a vadászok ellentétes oldalról közelítették meg a területet, és egy trágyadomb mögött húzták meg magukat. 20.00-ig semmi – leereszkedett a szürkület, és a bak a sutájával nem mutatkozott. Épp azon tanakodtak, hogy negyedszerre inkább a reggeli cserkeléssel próbálkozzanak-e, amikor egyikőjük megpillantott egy sziluettet a fasorban.
Az őzek kiváltottak az erdőből, és elindultak feléjük, de a nagy távolság és a fogyóban lévő lővilág miatt még nem lehetett biztosan tudni, hogy a szóban forgó bakról és párjáról van-e szó. Aztán mikor körülbelül 120 méterre értek, már látták, hogy a „golyóálló” és a fiatal sutája érkezett meg. Fel is került a puska a lőbotra, jó takarásban és jó széllel nem kellett tartani a lelepleződés veszélyétől – ennek ellenére a bak nem állt meg: a friss vetésen ferdén továbbhaladva, távolodni kezdtek.
Ekkor döntött vadászunk úgy, hogy pozíciót kell váltani. Balról megkerülték a már emlegetett „kupacot”, és annak takarásában megvárták, hogy előbukkanjon a bak. Mikor újra rálátásuk nyílt, az őzek már sokkal messzebb jártak, és folyamatosan „sétálva”, egyre távolabbra kerültek. A lövés végül 20 óra 30 perckor dördült el.
A bak jól jelezte a találatot. Nagy volt a megkönnyebbülés, hogy sikerült jó helyre juttatni a golyót. A vad birtokbavétele további nagy meglepetést tartogatott. Mikor emelt kalappal odaléptek a bakhoz, csak akkor derült ki igazán, mennyire különleges példány, és jubileumi élete bakját terítékre hozva, társunk milyen hihetetlen trófeához jutott.
A töret- és tiszteletadás közben úgy döntöttek, hogy ez a bak megérdemli, hogy jó fényviszonyok mellett is készüljön róla terítékfotó, így reggel mindnyájan találkoztunk, és a vadászat izgalmairól folytatott elmélkedés közben néhány fotóval is megemlékeztünk az eseményről. Így ért véget egy igazán koros és különleges bak története nálunk, a Pándzsa Vadásztársaságnál.
A jövő héten esedékes bírálat után megosztunk majd egy fotót a lefőzött koponyáról és a bírálat eredményéről. Üdv a vadásznak, békesség a vadnak!
Ha önnek is van egy jó története, írása, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre.