A sokkötetes szerző, Petrovics László helytörténész A kastélyépítő, XVIII. századi magyar főnemes, Grassalkovich I. Antal életútját mutatta be a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár Utazók klubjában.
A kastélyok sorában előkelő helyet foglal el a gödöllői és a hatvani, amelyek vadászati kultúránk meghatározó színterei.
A dinasztia alapítója, Grassalkovich Antal 1694-ben született Ürményben, amely település Szlovákiában Mojmirovce néven található. A magyar köznemesi családból származó, szerény fiatal jogászhivatalnok fényes karrierre tett szert, 1732-ben bárói, majd az osztrák örökösödési háborúban Mária Terézia iránt tanúsított hűségéért 1743-ban grófi címet kapott, később a Magyar Királyi Kamara elnökévé nevezte ki. Grassalkovich páratlan karrierjét és befolyását nemcsak udvarhűségével alapozta meg, hanem évtizedeken át tartó birtokszerzéssel is.
A családi központ mellett, több palotát - Pesten, Pozsonyban, Gyöngyösön -, kastélyt - Hatvanban, Baján, Sülysápon -, kúriát – többek között Ivánkán, Kompolton - is emeltetett. Földi létét 1771-ben, 77 éves korában fejezte be.
Birtokai közül a legfontosabb a családi központként szolgáló gödöllői uradalom volt. Kiválasztásában a gazdasági indokok mellett politikai és hatalmi célok is szerepet játszhattak, amelyet a gróf így fogalmazott meg: „Nagy ember lévén, ne lakjál mindenkor a’ városban, hanem közel hozzája, mind azért, hogy meg-keressenek azok, a’kiknek szükségek vagyon reád, mind pedig hogy a’ tselekedetidre vigyázó és tzirkáló emberiül ment lehess valamikor tettzik.”
Grassalkovich 1735 táján kezdte el építeni a kastélyt, Mayerhoffer András salzburgi mester tervei alapján. A magyarországi barokk építészeten belül megteremtődött egy új irányzat: az ún. gödöllői-stílus, amely hatással volt számos korabeli kastély építésére. Grassalkovich fia színházteremmel bővítette, amely ma Magyarország egyetlen felújított barokk színházterme. A 19. század második felében pedig I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet királyné kitüntetett rezidenciájául szolgált.
A két világháború között a palotát Horthy Miklós használta nyári rezidenciának. A II. világháború végén német katonák foglalták el, először ők, majd a bevonuló szovjet csapatok rongálták meg, vagy vitték el a kastély berendezési tárgyait. Használták az épületeket raktárként, de szociális otthonként is, ami súlyos károkat okozott a berendezésben és az épület állagában is. 1990-ben hagyták el a kastélyt a szovjet csapatok, a teljes műemléki felújítás 1994-ben kezdődött meg. Az egykori főúri kastély és királyi pihenőhely ma múzeumként, és rendezvényközpontként működik, az Erzsébet-kultusz fő helyszíne.
A természetvédelmi területnek nyilvánított kert eredetileg a 18. században divatos francia barokk mintára épült. Két részből áll, a kastély mögött lévő 28 hektáros terület a Felsőkert, amelyet az 1780-as évektől kezdve fokozatosan átalakítottak angol tájképi kertté. Itt ma szobrokat, egy mesterséges dombon álló pavilont, és több száz éves, különleges fákat, például páfrányfenyőt és hegyi mamutfenyőt is láthatunk. A kastélyi előtt fekszik az Alsókert, amelyben konyhakert, vadaskert és fácános is volt.
Hatvan város főterén található a település egyik legrégebbi épülete, ami 1754-től épült. A kastély előtti parkban található a főúr egészalakos szobra. A hatvani kastély a középkori vár maradványainak helyén, feltehetően egyes megmaradt épületrészek felhasználásával épült, főhomlokzata a főtérre néz, és néhány méterrel kiemelkedik a közeli Zagyva folyó árteréből. A kastély középső, emeletes részét 1754-ben Oraschek Ignác, a két földszintes oldalszárnyát 1763-ban Jung József építész építette.
Az építtető gróf unokája Grassalkovich III. Antal herceg halála után a hatvani uradalmat báró Sina György és fia, Simon vásárolta meg. 1867-ben a birtok nagy része az igen rossz állapotban lévő kastéllyal együtt Deutsch Ignác terménykereskedőhöz került. Az első évtizedek alatt a Deutsch-család még nem lakta a kastélyt. Cukorgyáruk felépülte után, 1890 körül Hatvany-Deutsch József unokatestvére, Sándor kezdte használni. Először csak a keleti szárny néhány szobáját rendezték be, majd megkezdték az épület felújítását és a park kialakítását. A kis arborétumnak is beillő kastélyparkot 35 szobor, 13 faragott kőpad és szökőkút díszítette. A Grassalkovichok idején a későbbi kastélykert még leginkább a vadászat céljait szolgáló Fáczányos volt.
A II. világháború idején gazdátlanul maradt kastély berendezését széthordták, elpusztították, ősfáit, díszcserjéit kivágták. A németek Gestapo-központot rendeztek be, a kastélyban talált értékes tárgyakat elrabolták. A front után hadikórház, majd középiskola létesült az épületben, s ez átalakításokkal, rombolásokkal járt. Ekkor tették tönkre a gyönyörű parkot az ott lévő szobrokat, medencéket. A kastélyt 1979-ben életveszélyessé nyilvánítva bezárták, a rendszerváltás után a homlokzat egy részét renoválták ugyan, de egészen a 2010-es évek elejéig nem sok minden történt vele. A 2014-es nyitás egy Európai Uniós pályázat és az Új Széchenyi Terv keretében megvalósult teljes körű felújításnak köszönhető. A kastély ma a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak ad otthont a gyönyörűen felújított épületben.