A Ceglédi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság közel 6000 hektáros területen gazdálkodik. A Cegléd, Nyársapát és Törtel községhatárait magába foglaló vadászterület fővadja az őz, az éves teríték száma eléri a 200-at, amelyből mintegy 50 bakot ejtenek el.
Apróvad létszámuk jelentős, az előző évben mintegy 1000 fácán és közel 400 nyúl került terítékre. Mindemellett említésre méltó a dúvadgyérítés mértéke, amely során a szakszemélyzet 170 rókát lőtt és csapdázott, de tekintélyes mennyiségű tollas kártevőt is elejtett, ezzel is növelve az apróvad jólétének lehetőségeit.
Az alföld kapujának is nevezett Cegléd már a síkságon fekszik. Az ottani mérték szerint mégis van egy hely, a Búbos, ami hegynek számít abban a táji környezetben. Ez a mintegy 30 méter magas kiemelkedés a vadászterület legmagasabb pontja. Elnevezése jól mutatja a vadásznyelv helytörténeti értékét, akár csak a közelben lévő Ságváré, amely az egykori Ságvári (Endréről elnevezett) termelőszövetkezet területén fekszik. A vadászok gyakran használják tájékozódásra ezeket a neveket úgy, mint az egykor a határban élő emberek fennmaradt családneveit is. Ennek bizonyítéka a Soós‒erdő és az Ecser‒erdő, amelyeket a ma már az enyészeté lett tanyák után kereszteltek el.
A Kossuth‒erdő azonban kissé kilóg a sorból. Elnevezését Kossuth Lajos ihlette, akinek emlékezetes, híres beszéde ma a Cegléd város által ápolt Kossuth‒kultusz egyik fontos eleme. Az 1948‒49‒es szabadságharc idején e neves államférfi az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként érkezett a városba, hogy személyes jelenlétével és szenvedélyes beszédével cselekvésre buzdítsa a lakosságot. Az a néhány óra, amit a városban töltött, több nemzedékre meghatározta a ceglédiek életét.
Kossuth Lajos fiáról, Ferencről, aki hazatérése után Cegléd országgyűlési képviselője lett, utcát neveztek el a városban.
Egy vadászterületnek azonban nem csak a vadászati kötődésű helyszíneit őrzi meg az emberi emlékezet.
A törteli Három nyárfa nevű kocsma éppoly fontos helyszíne volt az elmúlt időknek, mint egy‒egy erdő, rét vagy fasor a határban. Itt találkoztak ugyanis a vadászok, mielőtt a területre indultak, és a hajtások és nyúlbefogások befejeztével ugyancsak ide tértek be. Az épület melletti három nyárfáról kapta a nevét, amelyeknek ma már csak a tuskója található meg. Bezárása után a helyét a Betérő kocsma vette át, de napjainkban már az sem üzemel.
A nagytáblás, és szántónak használt területeket Feketének hívják, jó földjei a homoki területekkel nagy kontrasztban állnak. És míg a Tanító‒föld az egykori pedagógusok hobbikertjeinek emlékét őrzi, addig a jelenkor vadászai is nyomot hagynak a vadásztársaság történetében. Az egyik magaslest Muskátlinak hívják, a tulajdonos ragadványneve után, az Üregi nyulas les pedig azon a területen fekszik, ahová a fajt betelepíteni kívánták. A történet érdekessége, hogy a nyulak más, számukra kedvezőbb részre költöztek, de a les neve már a vadásznyelv és a helytörténet szerves részévé vált.