Csendes reggel a Börzsöny lábánál. A párás úton, egy apa és fia sétál be a vadászházhoz. Mellettük idős tag köszön, kezében a hátizsákja, mennek a beírókönyv felé és szó szót követ. Nem a szimpla, ki-hova szeretne menni, hanem érdeklődnek egymás hogyléte felől. Az esti beírásoknál, kisebb taggyűlés formálódik, bérvadászokkal karöltve, sokszor megvitatva az élet nagy dolgait. Itt, a Vácdukai Szikra Vadásztársaságnál ez nem kivétel, ez a mindennapi valóság.
A Vácdukai Szikra Vadásztársaság 1945 óta íródó története nemcsak a vadászatról szól, hanem emberekről, barátságokról, hagyományokról és a természet iránti mély tiszteletről. Nyolc évtized alatt nem csupán megmaradt, hanem példát is mutatott arra, hogy mit jelent felelősen és közösségben vadászni.
A Vácdukai Szikra egyik legnagyobb erőssége a generációk közötti kapcsolat. Itt apák és fiaik vadásznak együtt, gyakran olyan családokban, ahol már harmadik generáció járja ugyanazokat az ösvényeket. A gyermekek nemcsak a vadászatot tanulják meg az idősebbektől, hanem azt is, hogyan kell viselkedni az erdőben, hogyan kell figyelni, hallgatni, dönteni – és hogyan kell felelősséget vállalni. Az idős tagok szerepe is pótolhatatlan: csendes bölcsességükkel, meséikkel, a természet ismeretével formálják a fiatalokat, akik viszont energiájukkal, technikai nyitottságukkal új lendületet hoznak.
A társaság kiemelkedő tagjai közül többen is elnyerték a Nimród emlékérmet, amely a magyar vadásztársadalom egyik legnagyobb elismerése. Ők azok, akik nemcsak vadászként, hanem emberként is példaképek – türelmükkel, szakértelmükkel, közösségformáló erejükkel.
A Szikra Vadásztársaság különleges abban is, hogy a női vadászokat természetesen és nyitottan fogadja. A közösség egyik aktív hölgy tagja, nemcsak vadászíjászként járja az erdőt, de kutyáival is részt vesz más társaságok, társas nagyvad vadászataiban, több női kutyás hajtó társaságában. Vele együtt Nábelek Attila képviseli a társaságban a vadászíjászatot, ezt az ősi, nagy önfegyelmet kívánó vadászati módot.
A Vácdukai Szikra Vadásztársaság nemcsak egy helyi közösség. Az elmúlt nyolcvan év alatt országos, és országokon átívelő barátságok szövődtek, amelyeknek köszönhetően a tagok sokszor lehetőséget kaptak más vadásztársaságok vendégvadászataira. Fácánhajtás, nyúlhajtás, kacsavadászat – ezek nemcsak vadászati események, hanem baráti találkozók, ahol új ismeretségek születnek, régiek mélyülnek el, és a vadászat közösségi oldala kapja a főszerepet.
És hogy honnan a név? A megalakulás pillanatában, az akkori elnök Helembai Miska bácsi töprengve felsóhajtott: “Valakinek a fejéből pattanjon már ki a szikra!”
Tisztelettel adózom ezzel a kis megemlékezéssel a most leköszönt elnökünknek, a Nimród emlékérmes Gelle Jánosnak, valamint a megválasztott elnökünknek, a szintén Nimród emlékérmes Győrvári Ferencnek, továbbá minden tagnak és családjaiknak, hogy nyitottak egy új irány felé, bizalmat szavaztak és befogadtak a “családba”.
