Megható búcsúztatásra kapott meghívót lapunk a császártöltési Hubertus Vadásztársasághoz, aminek az apropója, hogy Magyar János, a társaság legidősebb tagja 83 évesen úgy döntött, befejezi a vadászatot.
1961-ben erdészeti sofőrként dolgozott, amikor jelentkezett a helyi vadásztársaságba, ahol 6 hónap jelölti státus után felvették. Mint elmondja, amikor kezdett, eleinte csak nyúl, fácán és fogoly volt a területen, ami akkor még majdnem háromszor nagyobb volt, mint most. Aztán a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Gemenc felől megjelent a gímszarvas, majd utána jött a vaddisznó is. A hetvenes évek közepére már mindkettőből bőven lett a területen. A korabeli vadászati viszonyokra jellemző, hogy sokáig csak sörétes puskát tudott venni, az első fegyvere egy belga külső kakasos volt, aztán egy Monte Carlóval vadászott, majd egy Merkellel. Golyós fegyvere 1988-tól volt csak, egy 7×57-es cseh gyártmány, valamint a 48-as mintájú .22-es kispuska, amit sokáig nem vihetett ki a területre, csak lőtéren használta. Korábban is lőtt golyós fegyverrel vadat, mert a vadásztársaság vett a vadőrnek egy úgynevezett „kartonos” puskát, amit a tagok a vadőr jelenlétében használhattak.
Magyar János számára meglepetés volt, hogy a Nimród tudósítója is megjelent a búcsúztatásán. A vadásztársak figyelmeztették az újságírót, hogy nem lesz könnyű dolga, mert az ünnepelt rendkívül szerény ember, nehéz belőle a vadászati múltjáról és eredményeiről bővebb felvilágosítást kihúzni. A bemutatkozásnál rögtön meg is jegyezte, hogy nem a szavak embere. És valóban, arról szinte semmit nem árult el, hogy milyen terítékkel rendelkezik egy ilyen, korántsem átlagos vadászéletút. A faggatózásra annyit sikerült megtudni, hogy a munkája mellett hetente átlagosan három alkalommal ment ki a területre vadászni, valamint a társadalmi munkákat elvégezni. És az is kiderült, hogy a vadásztársaság által a tagoktól elvárt mennyiséget mindig terítékre hozta, gyakran elsőként teljesítette a penzumot. Ha a heti három alkalomból indulunk ki, akkor gyors szorzással kiszámíthatjuk, hogy megközelítőleg tízezer vadásznap áll mögötte, több ezer türelmesen kivárt vagy becserkelt vaddal. Azt már a társaitól tudtuk meg, hogy sokan, sokfelől jöttek hozzá vadászni, tanulni tőle. Egyikük elmeséli, hogy amikor utoljára vadásztak együtt, Magyar János már 81 éves volt, mégis a legnagyobb nyugalommal és rutinnal zsigerelte, nyúzta és dolgozta fel az általa meglőtt szarvast.
Akkor eredt meg picit a nyelve, amikor bemutatta megbízható társát, a dobozos UAZ-t, amely még most is teszi a dolgát.