A Ramsari Konvenció hazánkban a Ramsari Egyezményként vonult be a köztudatba. A nemzetközi szerződést megalapozó konferenciát 1971. február 2-án tartották az iráni Ramsarban.
Abban az évben alig néhány ország írta alá az egyezményt, majd világszerte sorra csatlakoztak az államok. Magyarország 1979. augusztus 11-én írta alá a szerződést, amellyel egyszer és mindenkorra véget ért a nagy vízivadvadászatok kora Magyarországon. Felismerték ugyanis, hogy a vizes élőhelyekhez köthető fajok védelmében a költő-, vonuló-, táplálkozó- és téli telelőhelyek megőrzése globális feladat, és ebben egy-egy állam külön aligha érhet el sikereket.
Az egyezményben általánosan öt nagy élőhelycsoportot határoltak el, így ismerünk tengeri élőhelyeket, folyótorkolatokhoz, tavakhoz kapcsolódó, folyók menti és mocsári élőhelyeket. Csatlakozásával hazánk egy évvel előzte meg Japánt és Hollandiát. Kanada 1981-ben, Ausztria 1983-ban, majd az 1986-os francia, belga csatlakozás után, 1987-ben az Amerikai Egyesült Államok is belépett.
A szervezet székhelye Svájcban, Gland városában található, jelenlegi elnöke a biológus Martha Rojas Urrego. A Ramsari Egyezmény oltalma alatt ma már világszerte 2435 terület áll, amely mindösszesen 254 millió hektárt tesz ki. Anglia 175 területével az első helyen áll, míg Bolívia 148 000 km2 területtel az első a vizes élőhelyek védelmében. A konvenció sikerét az is mutatja, hogy az államok mellett további nemzetközi szervezetek is csatlakoztak hozzá. Az egyezmény vonatkozásában különösen értékes, hogy határokon átnyúló területek védelmével kapcsolatban összefogott a szakma, és a Kárpát-medencében élő országok természetvédelmi szakemberei eredményes munkákról számolhatnak be.
Február 2-át a vizes élőhelyek napjává választották. Hazánkban ma 29 területet ismer a nemzetközi közösség, amely mindösszesen 260 677 hektárt fed le.