1973. március 3-án jött létre a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény.
A washingtoni egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) – azaz Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről –, a világ legnagyobb természetvédelmi megállapodásának tekinthető.
A nemzetközi kormányközi egyezmény 1973. március 3-án jött létre, 1975 júliusában lépett hatályba 26 ország aláírásával, amelyet azért hoztak létre, hogy a vadon élő növények és állatok egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem – keretek közé szorítva – ne veszélyeztesse azok fennmaradását.
Előírásait azóta számos további állam elfogadta és kihirdette, így ma már a világ 192 országa közül 183 úgynevezett Részes Fele az egyezménynek (köztük az Európai Unió), és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja. Magyarország a megállapodáshoz 1985-ben csatlakozott.
Az állat- és növénykereskedelem az egyik legjövedelmezőbb illegális tevékenységként van számontartva, ugyanakkor az általában jelentősen kisebb mértékű büntetés miatt a fajokkal való kereskedelem hatalmas üzletággá tudott fejlődni. A nemzetközi kereskedelemben mind az élő állatok és növények, mind pedig azok részei, származékai (pl: elefántcsont, pézsmaszarvas pézsmamirigy váladéka, kaviár, hüllőbőrből készült táskák stb.) előfordulnak, ezért a CITES hatálya alá tartozó fajok vonatkozásában azok – néhány speciális kivételtől eltekintve – minden felismerhető részére és származékára is kiterjesztette a védelmet. Erre azért volt szükség, mert a legtöbb esetben a fajokat nemcsak élő példányaik befogása, begyűjtése, hanem részeivel, illetve a belőlük készített termékekkel folytatott világméretű kereskedelem is fenyegeti.
Az egyezmény hatálya alá közel 35 000 állat- és növényfaj tartozik, melyeket veszélyeztetettségük alapján 3 függelékbe soroltak be.
Az I. függelékben azok a fajok szerepelnek, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt már a kipusztulás szélére kerültek, és közülük több fajnak már csak néhány tíz, vagy száz egyede él szabadon. Ebből kifolyólag ezek a legszigorúbban védettek, az egyezmény kategorikusan tilt minden velük kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet, csakis természetvédelmi célból szerezhető be engedély e fajok tekintetében.
A II. függelékben felsorolt fajok szintén veszélyeztetettek a nagymértékű kereskedelem miatt, de állományuk ma még nincs kritikus helyzetben. Ahhoz, hogy vadon élő állományuk hosszú távon fennmaradjon, az egyezmény szigorúan szabályozza a velük folytatott kereskedelmet. Ezek a fajok egy tudományos felmérés alapján meghatározott éves mennyiség (export kvóta) erejéig, engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
A III. függelék listáján pedig olyan fajok szerepelnek, melyeknek egy adott országban élő állománya veszélyeztetett, de a helyi természetvédelem nem elég erős ahhoz, hogy a fajt a kereskedelem káros hatásaitól megvédje, ezért nemzetközi segítséget igényel.
Az egyezmény miatt az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás változásokat hozott a magyar szabályozásban is. A vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét az EU-ban tanácsi rendeletek szabályozzák, a közös kereskedelmi szabályokat tartalmazó belső piac kialakítása révén. Ezek a rendeletek a csatlakozást követően automatikusan hatályba léptek Magyarországon is. Ezzel egyidejűleg a korábbi hazai, a témára vonatkozó más paragrafusok hatályukat vesztették. (Hazánkban az egyezmény célkitűzéseinek megvalósulását a 271/2002. (XII.20.) Korm. rendeletben megfogalmazott előírások szolgálják.)
Az EU szabályok és a washingtoni egyezmény egyik fő különbsége, hogy az unióban a függelékek helyett A, B, C, D mellékleteket használnak, melyek jellemzése így szól: „Az A-C részek tartalmazzák a CITES I-III. függelékében szereplő összes, valamint számos, az Egyezmény hatálya alá nem tartozó fajt, amelyek kereskedelmét különböző okok miatt szabályozni kell (ilyenek például az európai vadon élő élővilágra ökológiai veszélyt jelentő fajok, egyéb ritka, a kereskedelem által potenciálisan veszélyeztetett fajok stb.). A D melléklet azokat a nem CITES-es fajokat sorolja fel, amelyeknek a Közösségbe való behozatalát ellenőrizni, monitorozni kell annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítható legyen azok fenntartható mértékű kereskedelme, így eldönthető, hogy szükség van-e bizonyos fajok magasabb védelmi kategóriába történő átsorolására”.
Ez röviden annyit jelent, hogy az EU a mellékletek által számos ponton szigorítja egyes fajok, rendszertani kategóriák besorolását, és néhány, eredetileg a CITES II., illetve III. függelékében szereplő fajokat az A mellékletbe sorolt be, így ezekre is a legszigorúbban védettségre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ilyen például a böjti réce, a barna medve és vadgerle, vagy a hazánkban fokozottan védett hiúz, a farkas és a cigányréce, amelyek a CITES II., illetve III. függelékéből kerültek át a legszigorúbb (A) mellékletbe.
Fontos kiemelni: a CITES alapvető célja az egyes fajok természetben élő állományainak megőrzése. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy állatok esetében a tenyészetekből (ha annak már a szülei is fogságban születtek), növények esetében pedig a mesterséges szaporításból származó egyedekkel történő kereskedelmet az egyezmény nem tiltja, csak szigorúan ellenőrzi, nyomon követi. Az I. függelékben szereplő fajok viszont csakis az – erre a célra létrehozott, a CITES Nemzetközi Titkársága által – nyilvántartásba vett és rendszeresen ellenőrzött tenyészetekből kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
Az egyezménnyel kapcsolatos engedélyekről az Agrárminisztérium érintett főosztályainál (vadgazdálkodási, génmegőrzési), a vonatkozó anyagok, függelékek tekintetében pedig bővebben a www.cites.hu honlapon lehet tájékozódni.