Hazai és nemzetközi adatok a tündérmadárral kapcsolatban.
Magabiztosan közelít a második ikszhez az Országos Erdei Szalonka Monitoring Program, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon a tavaszi húzáson, szigorúan ellenőrzött feltételekkel lehet szalonkát elejteni mintavételezés céljából. Ha ez nincs, akkor mára teljesen eltűnt volna az egyik legszebb vadászati hagyományuk.
Monitoring
„Az Országos Erdei Szalonka Monitoring Program az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) civil kezdeményezésére indult 2009-ben, miután az európai uniós csatlakozást követően az így hazánkra is vonatkozó Madárvédelmi irányelv értelmében, a madárfaj tavaszi vadászati idényét meg kellett szüntetni. A program kizárólagos szervezője a védegylet, országosan és – vármegyei koordinátorain keresztül – vármegyei szinten is. Az adminisztratív felügyeletet az Agrárminisztérium illetékes főosztálya gyakorolja, míg a szakmai felelős az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA)” – olvasható az OMVV honlapján.
A rövid bevezető ismertetés pedig egy 17 éve tartó munkára utal, amely az adatok gyűjtéséből és rendszerezéséből, valamint az Európai Unió részéről felmerülő kérdések megválaszolásából áll. Szükség van rá, mert a mentesség nem örök érvényű, időközönként a begyűjtött adatokkal igazolni kell a létjogosultságát. Különösen azért, mert rendszeresen vannak olyan civil szereplői a történetnek, akik szívesen megfosztanák Magyarországot a tavaszi vonulásra vonatkozó mentességtől. A programhoz folyamatosan csatlakoztak a vadászatra jogosultak és egyre több helyszínen zajlott a tündérmadarak megfigyelése és persze a mintavételezés. Így 2025-ben már 546 vadgazdálkodási egység vett részt benne, amelyek területén 1366 standot jelöltek ki és a vadászok 3243 mintát gyűjtöttek be a megfigyelési pontokon és 500 méteres körzetükben. Minden vármegyét érint a program, és ahol akár csak kismértékű erdősültség van, ott nagy valószínűséggel vannak megfigyelőpontok. Ennek a kiterjedt hálózatnak köszönhetően ma már sokkal többet tudunk az erdei szalonkák vándorlási útvonalairól és szokásairól, illetve bizonyítani lehet azt is, hogy a mintavételezés nem veszélyezteti az állományt. Ráadásul 2020-ban 6 madarat GPS-nyomkövetővel láttak el a programban részt vevő kutatók, így további adatokkal bővül a hazánkon átvonuló állomány szokásairól gyarapodó tudásbázis.
A program több ciklust megélt már, amikor újra és újra meghatározták a célokat, valamint megerősítették a mintavételezésre szóló engedélyeket is. 2009-től 2013-ig a mintavételezés mértékének a meghatározása volt a cél, 2014 és 2021 között pedig a kutatások támogatása került fókuszba. 2023-tól 2025-ig a vonuló állományról és a hasznosítás mértékéről gyűjtöttek adatot, amely az idén indul és 2030-ig tartó ciklusban tovább folytatódik.
A monitoring két fő tevékenységet jelent a résztvevő vadászatra jogosultaknak. Az egyik a vonuló szalonkák megfigyelése, amely február közepén kezdődik, a másik a mintavételezés, amit február 15-e és március 31-e között lehet végezni, kivéve a szombati napokat, amikor csak a megfigyelésé a terep.
A derogáció – azaz a Magyarországot érintő mentesség a tavaszi húzáson való szalonkaelejtés tilalma alól – arra a rekreációs célú szabadidős tevékenységre épül, amely része a magyar vadászati kultúrának. A program arra hivatott, hogy megfelelő hátteret biztosítson a derogációnak, azaz figyelemmel lehessen kísérni, hogy annak keretében mi zajlik Magyarországon. Alapvetően azt figyelik, hogy a hagyományos hazai, tavaszi elejtések milyen hatással vannak az állományra. Ennek megfelelően a legfontosabb eredménye a monitoringnak, hogy igazolja: az elmúlt bő másfél évtizedben az erdei szalonka állománya stabil, illetve az összetétele kor és ivar szempontjából szintén változatlan, a hasznosítás mértéke pedig töredéke a becsült populációnak, így nincs kimutatható hatása az állomány alakulására. Az már csak egy örömteli hozadéka a programnak, hogy a monitoring során végzett megfigyelések információi és a leadott minták minősége miatt a tudományos kutatások is hozzáférnek értékes adatokhoz.
Mégis, ha a tudomány szempontjából tekintünk rá, akkor elmondható, hogy az egyik, ha nem a legkiterjedtebb természeti megfigyelési hálózatról van szó hazánkban.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság áprilisi számában olvashatják.