Részlet Studinka László Nyúl, fogoly, fácán című kötetéből.
Az állati kártevők pusztítása mellett talán még nagyobb jelentőségű az a haszon, amit a fácán és a fogoly a gazdasági kultúrnövényeket elnyomó és azokat kiszorító gyomnövények magjainak pusztításával is végez. Sajnos általában még a gyomnövények jelentőségét sem ismerjük eléggé. Ujvárosi M. adatai szerint például 1947-ben annyi gyom volt, hogy az aszály következtében a rozsban 24,7%-ot, a búzában 32,55%-ot, az árpában 11,10%-ot, a zabban 9,66%-ot uraltak a különféle gyomok, melyek helyén 7,66 millió mázsa szemtermés lehetett volna 600 millió forint értékben. Megfigyelték, hogy a szántóföldeken, réteken, kaszálókon a gyomnövények elszaporodása 25–75%-os terméscsökkenést okozhat. A vetésterület elfoglalásán és az amúgy is kevés talajnedvesség elhasználásán kívül a nagyobb vízfogyasztásukkal hűtik is a talajt. Ennek következtében például 10 cm mélységben a gyomos területen 2,3–3,9 °C-kal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a gyommentes helyeken. Gruber szerint száraz réten, gyommentes területen éves átlagban 35,7 m3-rel, nedves réteken pedig 50,7 m3-rel volt több víz a talajban kat. holdanként, mint a gyomos területen. Ezeknek a mezőgazdaságilag óriási kárt okozó növényeknek a legszorgalmasabb pusztítói a fácán és a fogoly. A fácán és fogoly táplálékmaradványai között talált rengeteg gyom felsorolása nagyon terjedelmes lenne. Ezért csupán bemutatjuk néhány vizsgálat eredményét. Ezek közül elsősorban Collidge, Nolte és a Madártani Intézetünk adatait ismertetjük. A fácán táplálékának Keve szerint 15%-át, a fogoly táplálékának Collidge, Nolte szerint 53,5%-át teszi ki a gyommag. A Burgate Manorban (angol kísérleti telep) végzett vizsgálatok szerint a fogoly évi gyommagfogyasztása a táplálékának 21%-a, ami kb. évi 2 kg-ot ad. Ezzel szemben Collidge, Nolte vizsgálata szerint kb. 4 kg az évi gyommagfogyasztás. Itt is a középarányost vesszük, tehát 3 kg-ot. A vizsgálati eredményeket összegezve, az 1930. éves átlagának vehető kb. egymillió élő fogolynak évi gyommagfogyasztása 3 millió kg-ot, a legalább 500 000 db élő fácáné pedig 1 900 000 kg-ot tett ki. Ez összesen 4 900 000 kg súlyú gyommag. Ezek a számok önmaguk is beszélnek.
A gyomor- és begytartalom-vizsgálatok eredményének értékelésekor meg kell említenünk azt az elenyésző erdő- és mezőgazdasági kárt, amit a fácán és a fogoly a gazdasági növényekben okoz. Ez számszerűleg a fogoly táplálékának 4,7%-a, a fácán táplálékának pedig 12%-a. Ez az alacsony szám magában foglalja azt is, amit a fácán és a fogoly csépléskor, betakarításkor felszedett, tehát ami amúgy is kárba veszett volna, azonkívül idetartoznak az etetőknél adagolt ocsú, kukorica stb. magok is. Kétségtelen, hogy a nagy tömegben kis területen élő fácán kárt okozhat télen és tavasszal a vetés kicsipkedésével, ősszel többnyire a már más állat által kibontott tengericsövek csipegetésével, a szőlők közelében a szőlőszemek kikezdésével. Ahol nagy tömeg fácán él, úgy ott a károkozás időszakában, a károsításnak kitett területről a vadászati dolgozók zavarják el őket vizslával, sárkányozással, riasztólövéssel stb.
A betakarításkor, csépléskor stb. kihullott, a rosszul elvetett vetésnél kint maradt vetőmag, a kikezdett tengericsövek természetesen vonzzák a fácánt, de ezért van ott a vadgazda, hogy ilyenkor elzavarja onnan fácánjait, és kérje meg a mezőgazdát, hogy kellően mélyre vesse el gabonáját, és ne tűrje meg a letört vagy kikezdett tengericsöveket sem. Az egyéb károsított területekből, például szőlőkből egyszerűen ki kell zavarni az esetleg ott kárt okozó fácánt vagy foglyot. Megemlítjük még az ugyancsak nem számottevő kártételt, amit az egyes állományt alkotó fafajok, mint például akác, tölgy, kőris stb. magjainak felszedésével okoz. Ez azonban annyira elenyésző, hogy csak ott kell védekezni, ahol nagyon nagy tömegű fácán van. Ilyenkor el kell zavarni a fácánokat, és még idejében le kell szedni a szükséges magot.
A fácán és a fogoly különböző hónapokban más és más táplálékot fogyaszt. Például a fácán a legkevesebb gyommagot májusban fogyasztja, majd a felszedett gyommag mennyisége fokozatosan nő egészen augusztus végéig, ezután szeptemberben, októberben csökken, novemberben újra nő, decemberben a legtöbb, majd januártól májusig ismét csökken. A gyommag fogyasztása 5–20% között ingadozik. Egyetlen hónapban, májusban csak 5%, viszont 20% vagy még ennél is több augusztus, szeptember, október, november és december hónapokban. Az állati táplálék fogyasztása viszont májusban a legnagyobb (30%), majd ezután fokozatosan esik februárig, ekkor ismét lassan emelkedik, míg újra el nem éri a májusi csúcspontot.
A fogoly november, december, január, február, március hónapokban fogyasztja a legkevesebb állati táplálékot, április, május, június táján a legtöbbet. Gyommagfogyasztásának ingadozása hasonló a fácán gyommagfogyasztásának ingadozásához.
Az elmondottak bizonyítják a fácán és fogoly nagy erdő- és mezőgazdasági jelentőségét. Elsősorban a vadgazdák kötelessége felhívni erre minden erdő- és mezőgazda figyelmét, hogy segítségükkel, s az ő érdekükben is, minél jobban elszaporodjék hazánkban ez a két szép, minden védelmet megérdemlő vadfaj!
Studinka László
Illusztráció: Szerencsi Gábor<Rovatcím> Irodalom
<Cím> A nyúl, fogoly és fácán gazdasági jelentősége (részlet)
<Lead> Részlet Studinka László Nyúl, fogoly, fácán című kötetéből.
Az állati kártevők pusztítása mellett talán még nagyobb jelentőségű az a haszon, amit a fácán és a fogoly a gazdasági kultúrnövényeket elnyomó és azokat kiszorító gyomnövények magjainak pusztításával is végez. Sajnos általában még a gyomnövények jelentőségét sem ismerjük eléggé. Ujvárosi M. adatai szerint például 1947-ben annyi gyom volt, hogy az aszály következtében a rozsban 24,7%-ot, a búzában 32,55%-ot, az árpában 11,10%-ot, a zabban 9,66%-ot uraltak a különféle gyomok, melyek helyén 7,66 millió mázsa szemtermés lehetett volna 600 millió forint értékben. Megfigyelték, hogy a szántóföldeken, réteken, kaszálókon a gyomnövények elszaporodása 25–75%-os terméscsökkenést okozhat. A vetésterület elfoglalásán és az amúgy is kevés talajnedvesség elhasználásán kívül a nagyobb vízfogyasztásukkal hűtik is a talajt. Ennek következtében például 10 cm mélységben a gyomos területen 2,3–3,9 °C-kal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a gyommentes helyeken. Gruber szerint száraz réten, gyommentes területen éves átlagban 35,7 m3-rel, nedves réteken pedig 50,7 m3-rel volt több víz a talajban kat. holdanként, mint a gyomos területen. Ezeknek a mezőgazdaságilag óriási kárt okozó növényeknek a legszorgalmasabb pusztítói a fácán és a fogoly. A fácán és fogoly táplálékmaradványai között talált rengeteg gyom felsorolása nagyon terjedelmes lenne. Ezért csupán bemutatjuk néhány vizsgálat eredményét. Ezek közül elsősorban Collidge, Nolte és a Madártani Intézetünk adatait ismertetjük. A fácán táplálékának Keve szerint 15%-át, a fogoly táplálékának Collidge, Nolte szerint 53,5%-át teszi ki a gyommag. A Burgate Manorban (angol kísérleti telep) végzett vizsgálatok szerint a fogoly évi gyommagfogyasztása a táplálékának 21%-a, ami kb. évi 2 kg-ot ad. Ezzel szemben Collidge, Nolte vizsgálata szerint kb. 4 kg az évi gyommagfogyasztás. Itt is a középarányost vesszük, tehát 3 kg-ot. A vizsgálati eredményeket összegezve, az 1930. éves átlagának vehető kb. egymillió élő fogolynak évi gyommagfogyasztása 3 millió kg-ot, a legalább 500 000 db élő fácáné pedig 1 900 000 kg-ot tett ki. Ez összesen 4 900 000 kg súlyú gyommag. Ezek a számok önmaguk is beszélnek.
A gyomor- és begytartalom-vizsgálatok eredményének értékelésekor meg kell említenünk azt az elenyésző erdő- és mezőgazdasági kárt, amit a fácán és a fogoly a gazdasági növényekben okoz. Ez számszerűleg a fogoly táplálékának 4,7%-a, a fácán táplálékának pedig 12%-a. Ez az alacsony szám magában foglalja azt is, amit a fácán és a fogoly csépléskor, betakarításkor felszedett, tehát ami amúgy is kárba veszett volna, azonkívül idetartoznak az etetőknél adagolt ocsú, kukorica stb. magok is. Kétségtelen, hogy a nagy tömegben kis területen élő fácán kárt okozhat télen és tavasszal a vetés kicsipkedésével, ősszel többnyire a már más állat által kibontott tengericsövek csipegetésével, a szőlők közelében a szőlőszemek kikezdésével. Ahol nagy tömeg fácán él, úgy ott a károkozás időszakában, a károsításnak kitett területről a vadászati dolgozók zavarják el őket vizslával, sárkányozással, riasztólövéssel stb.
A betakarításkor, csépléskor stb. kihullott, a rosszul elvetett vetésnél kint maradt vetőmag, a kikezdett tengericsövek természetesen vonzzák a fácánt, de ezért van ott a vadgazda, hogy ilyenkor elzavarja onnan fácánjait, és kérje meg a mezőgazdát, hogy kellően mélyre vesse el gabonáját, és ne tűrje meg a letört vagy kikezdett tengericsöveket sem. Az egyéb károsított területekből, például szőlőkből egyszerűen ki kell zavarni az esetleg ott kárt okozó fácánt vagy foglyot. Megemlítjük még az ugyancsak nem számottevő kártételt, amit az egyes állományt alkotó fafajok, mint például akác, tölgy, kőris stb. magjainak felszedésével okoz. Ez azonban annyira elenyésző, hogy csak ott kell védekezni, ahol nagyon nagy tömegű fácán van. Ilyenkor el kell zavarni a fácánokat, és még idejében le kell szedni a szükséges magot.
A fácán és a fogoly különböző hónapokban más és más táplálékot fogyaszt. Például a fácán a legkevesebb gyommagot májusban fogyasztja, majd a felszedett gyommag mennyisége fokozatosan nő egészen augusztus végéig, ezután szeptemberben, októberben csökken, novemberben újra nő, decemberben a legtöbb, majd januártól májusig ismét csökken. A gyommag fogyasztása 5–20% között ingadozik. Egyetlen hónapban, májusban csak 5%, viszont 20% vagy még ennél is több augusztus, szeptember, október, november és december hónapokban. Az állati táplálék fogyasztása viszont májusban a legnagyobb (30%), majd ezután fokozatosan esik februárig, ekkor ismét lassan emelkedik, míg újra el nem éri a májusi csúcspontot.
A fogoly november, december, január, február, március hónapokban fogyasztja a legkevesebb állati táplálékot, április, május, június táján a legtöbbet. Gyommagfogyasztásának ingadozása hasonló a fácán gyommagfogyasztásának ingadozásához.
Az elmondottak bizonyítják a fácán és fogoly nagy erdő- és mezőgazdasági jelentőségét. Elsősorban a vadgazdák kötelessége felhívni erre minden erdő- és mezőgazda figyelmét, hogy segítségükkel, s az ő érdekükben is, minél jobban elszaporodjék hazánkban ez a két szép, minden védelmet megérdemlő vadfaj!