Ők a magyar madárvilág összetéveszthetetlen ékkövei. Trópusi madarakat idéző, ragyogó színeikkel és jellegzetes „prü-prü” hangjukkal a tavasz végének és a koranyárnak a leglátványosabb hírnökei. Május második felében menetrend szerint megérkeznek az afrikai telelőhelyeikről a gyurgyalagok, hogy elfoglalják költőhelyeiket a löszfalakban és homokbányákban. A hazai madarászok és természetkedvelők számára ez az időszak az év egyik legszebbje, […]
A rétisasok óvatos madarak, de a téli időszakban a leeresztett halastavak környékén egy kis szerencsével a kirándulók is megpillanthatják a fenséges ragadozót. A sas az erő, a hatalom jelképeként gyakran előfordult a magyar nemesi címerekben. Vajon mi egyebet érdemes még tudni róluk? Adorján Péter természetfotóst kérdeztük, aki évtizedek óta olthatatlan szenvedéllyel figyeli e ritka szárnyasokat. […]
A Mecsekerdő Zrt. aktív szerepvállalása az erdők jövőjének alakításában.
Az erdő élő, önszerveződő rendszer, ezért elsőre ellentmondásosnak tűnhet az erdőtervezés fogalma. Valójában nem a természet működését írja elő, hanem az ember erdőt érintő döntéseit rendezi hosszú távú keretbe. A folyamat az Erdőrendezési Főosztály feladata, ugyanakkor nyitott a szakmai és társadalmi szereplők előtt. A Mecsekerdő Zrt., mint erdőgazdálkodó feladata a végleges erdőterv keretében történő erdőkezelés, az általa vagyonkezelt erdők szakmai ismerőjeként, azonban saját adatokkal és javaslatokkal aktívan részt vesz annak előkészítésében.
reggel a községi határ mellett kocsikáztam hazafelé.
Bágyadt nyárutói reggel volt, amikor az ember lusta örömmel szemlélődik erre-arra, és nyomában – úgy érzi – már az ősz jár.
A zöld tengeritáblák között barna sávok nyújtózkodtak, melyeken ökrök ballagtak az eke előtt. Tarlót buktattak.
Az egyik ökörpár körül sok fehérség, melyeket libáknak néztem.
A kérdéses őzbakot a Bács-Kiskun megyei Garai Nimród Vadásztársaság hivatásos vadászával, Várnai Csanáddal, egy területbejárás során láttuk meg előszőr.
Az osztott szárú bak egy körülbelül 20-as rudliban tartózkodott a búzavetésben, suták és barkás bakok társaságában, de az „Ő” agancsa április elsején már le volt tisztítva.
Az ember igazán nem tudja már, hogy nevessen-e vagy bosszankodjék azokon a kétségbeesett erőlködéseken, amelyekkel egyesek a vadászatot mindenáron béklyókba akarják szorítani.
Mert vadászgazdasági kamara, vadászati tanács mind olyan dolgok, amelyek nélkül eddig sok évszázadokon át megvoltak a magyar vadászok, és hála Istennek, nagy szabadságuk ellenére is, nemcsak gyönyörködni tudtak a vadászatban, hanem hagytak is reánk annyi vadat, hogy nekünk sem kell a szomszédba mennünk, ha élvezni akarjuk ezt a nemes sportot, hanem ellenkezőleg, a szomszédság jár mihozzánk. Ilyenformán végképpen nem tudom megérteni, hogy mi szüksége volna a 28.000 magyar vadásznak egy olyan egyesülésre, amely esetleg, sőt bizonyosan imperative szólna bele a dolgába, s megkérdezése nélkül rákényszerítené olyan rendszabályokat, amelyek nem annyira a vadászok egyetemes érdekét, mint inkább egyes hangosabb, és talán erőszakosabb kamarai vagy tanácstagnak pillanatnyi, vagy esetleg saját szempontból jól kiszámított elgondolását juttatnák érvényre.
