Egek ura – a rétisas

A rétisasok óvatos madarak, de a téli időszakban a leeresztett halastavak környékén egy kis szerencsével a kirándulók is megpillanthatják a fenséges ragadozót.  A sas az erő, a hatalom jelképeként gyakran előfordult a magyar nemesi címerekben. Vajon mi egyebet érdemes még tudni róluk? Adorján Péter természetfotóst kérdeztük, aki évtizedek óta olthatatlan szenvedéllyel figyeli e ritka szárnyasokat.

A magyarországi természetvédelem egyik legjelentősebb sikertörténete a kétségtelenül a rétisasé, számuk ugyanis a ’60-’70-es évekre Európa-szerte erősen lecsökkent, hazánkban mindössze 10-12 pár volt ismert. A különböző fajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően az állományuk mára stabilizálódott, Magyarországon 360-400 pár költ – kezdi az amatőr természetbúvár.

A madár alapvetően kerüli az embert, de télen könnyebben felfedezhetjük őket, mert ilyenkor nemcsak a hazai állománnyal találkozhatunk, hanem az északról ide vándorló példányokkal is. Az MME szervezésében a 2004. óta megrendezett Országos Sasszinkron keretében januárban akár 800-1000 sas is összeszámolnak a szakemberek. A Baltikumból érkező madarak egyik állomáspontja a hortobágyi halastavak környéke, a másik pedig Belső-Somogy és a Kis-Balaton – magyarázza Adorján Péter. Ők itt vannak tavaszig, sokszor a hazai populáció egyedei már a tojásokon ülnek, – a rétisas korai fészkelő – de az északi állomány még itt vakációzik, ők majd csak március végén-áprilisban kezdenek elvándorolni.

A faj a vizes élőhelyek madara, hazánkban a folyó menti galériaerdőkben, ártéri erdőkben, halastavak környéki öreg erdőkben fészkel és az év nagyrészében hallal táplálkozik. A télen leeresztett halastavak terített asztalként várják a madarakat, hisz a mélyebb részeken mindig marad valamennyi hal, illetve találnak dögöt is és azt sem vetik meg.

A rétisasok 4-5 évesen válnak ivaréretté, ezt követően egy életre párt választanak maguknak és revírt foglalnak. A decemberi párbaállás a nászrepüléssel kezdődik.  Fészküket 18-25 méter magasra építik, a fészekcsésze akár 2 méter széles is lehet. Minden évben tatarozzák a fészkeket, így 10-15 év elteltével – ha beleolvad a téli csapadék -, azok tömege 0,5 tonna is lehet! Mivel könnyen leszakadhat alatta a tartóág, a rétisasok váltófészket építenek a revíren belül, de a szakemberek műfészkekkel is segítik a szárnyasokat. A tojó februárban rakja le 1-3 tojását, egy évben egyszer költ, nincs másodköltés akkor sem, ha a fészekalj elpusztul. 38-40 nap elteltével kelnek ki a fiókák, majd június-júliusban kirepülnek.

A faj rendkívül érzékeny a zavarásra – hívja fel rá a figyelmet Adorján Péter -, ezért a fészkek 400 méteres körzetében a szaporodási és utódnevelési időszakban jogszabály tiltja az erdészeti tevékenységet. Sajnos az agancsgyűjtők is veszélyeztetik a költését, mert amikor kora tavasszal ellepik az erdőt, a tojó már a tojásokon ül. Ha megzavarják, elhagyja a fészkét, ami a szaporulat szempontjából végzetes.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján ugyan már nem fenyegetett fajként tartják nyilván, de ne feledjük, hazánkban a rétisas továbbra is fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 Ft!