Amikor leszáll az éj

Mára a különböző éjszakai eszközök a vadászat szerves részévé váltak. Vannak, akik számára új világot nyitnak a vad megfigyelése, megismerése, vadászata terén. Mások számára csábító lehetőség a jogi és etikai szabályok megkerülésére. Megint mások elítélik és figyelmen kívül hagyják ezeket. Az olyan eszközökkel, melyek így vagy úgy a vadásztársadalom nagyobb részét érintik, foglalkozni kell. Cikksorozatunkban erre teszünk kísérletet.

Miért váltak a modern vadászat részévé az éjszakai megfigyelőeszközök?

A vadászat egyik legfontosabb feltétele mindig is az volt, hogy a vadász megfelelő tudással rendelkezzék az eléje kerülő vadról. Mit lát? Milyen fajhoz tartozik? Ivar, kor, viselkedés, testhelyzet, környezet – megannyi tényező, amelyet a lövés előtt mérlegelni kell. Nappal mindehhez elsősorban a szemünkre és a hagyományos optikai eszközökre támaszkodhatunk. De mi történik akkor, amikor a vad életének jelentős része már sötétedés után zajlik? Márpedig manapság egyre több helyen ez a helyzet.

Az emberi tevékenység folytán napjainkban egyre kevesebb olyan vadászterület akad, ahol a vad nappal is tartósan háborítatlan körülmények között mozoghat. Az erdők, a legelők és a mezőgazdasági területek ma már ritkán kizárólag a vadgazdálkodás színterei. Turisták, kutyasétáltatók, kerékpárosok járják az utakat, közben folyik az intenzív erdő- és mezőgazdasági munka (például éjszakai permetezés drónnal), a települések pedig sok helyen fokozatosan közelebb kerülnek a korábban zavarásmentes, nyugodtabb élőhelyekhez.

A vadnak az emberi jelenlétre adott egyik jellegzetes válasza az aktivitásának időbeli eltolódása. A több célból intenzívebben használt és az aktívabban vadászott élőhelyeken számos vadunk egyre nagyobb mértékben a késő esti, éjszakai és hajnali órákban mozog. A vadász számára ennek nagyon egyszerű következménye van: hiába ismeri jól a területet, és hiába tudja, hogy ott van a vad, nappali fényben egyre rövidebb idő állhat rendelkezésére a vadászati tevékenységének gyakorlásához.

Ráadásul bizonyos vadgazdálkodási feladatok már a természetüknél fogva is a sötét órákhoz kötődnek. A róka, az aranysakál és más, jelentős részben éjszaka aktív fajok állományának szabályozása, a vaddisznó vadászata, valamint a mezőgazdasági vadkárok megelőzését szolgáló vadászat jelentős része olyan időszakban történik, amikor a természetes fény már nem nyújt elegendő vizuális információt. Persze mondhatnánk azt is, hogy jó holdfényben is lehet vadászni, a régi nagyjaink is így csinálták…

Ám ha lehetőségünk nyílik a vad huzamosabb megfigyelésére, pontosabb elbírálására, továbbá biztosabb lövést leadni rá – ezáltal elkerülve a vad szükségtelen szenvedését –, miért ne tennénk meg? A „nagy öreg” vadászokkal beszélgetve kitűnik, ez a fajta műszaki fejlődés mindig is vitákat váltott ki a vadásztársadalomban: ilyen volt régen a nyílt irányzékú fegyverekről a céloptikára való átállás, majd később a fegyverlámpák megjelenése. Ezért kell erről beszélni minden fórumon, mert nemcsak a társadalomban, hanem egymás közt sincs egyetértés.

Ehhez az elmúlt években további vadgazdálkodási és állategészségügyi feladat társult: az ASP elleni védekezés. A járványügyi intézkedések több térségben fokozott vaddisznóállomány-csökkentést és diagnosztikai célú lelövéseket tesznek szükségessé. A Nébih egyes területeken rendkívüli, fokozott állománycsökkentést rendelt el. Az eredményes és szakszerű vadászat bizonyos esetekben már a konkrét vadgazdálkodási és állategészségügyi feladat része.

Ezen a ponton válik igazán érthetővé az éjszakai megfigyelést segítő modern technika szerepe. A hőkamerák, digitális éjjellátók és más korszerű eszközök kapcsán könnyű arra leegyszerűsíteni a kérdést, hogy használatukkal „könnyebb-e elejteni a vadat”. Pedig ennél lényegesen fontosabb változást hoztak: olyan időszakban képesek vizuális információt adni – akár trófeás vadról –, amikor már a szokványos eszközökkel ezt semmilyen szinten nem tudjuk megtenni.

A gyorsabb észlelés önmagában is sokat jelent, azonban egy hőforrás felismerése még csak az első lépés. A vadász valódi feladata annak eldöntése, hogy pontosan mit lát, milyen körülmények között mozog a vad, van-e mögötte vagy mellette másik egyed, megfelelő-e a vad helyzete, illetve biztonsággal leadható-e a lövés. A korszerű technika egyik legnagyobb előnye ezért nem feltétlenül az, hogy megkönnyíti a vad elejtését, hanem hogy több időt és több információt ad a döntéshez. Dönteni pedig mindig a vadász dönt!

Ha elhúzza az elsütőbillentyűt, már nem tudja megállítani a folyamatot. Éjszaka egy rövid ideig megjelenő árnyalak vagy mozgás a hagyományos eszközökkel könnyen bizonytalanságot okozhat. Ha viszont a vad hosszabban megfigyelhető, viselkedése követhető és a helyzet pontosabban értékelhető, a vadász megalapozottabb döntést hozhat. Ez a döntés pedig ugyanúgy lehet a lövés leadása, mint annak elmaradása. Ezek az eszközök tehát lehetővé teszik hogy többet lássunk, de nem feltétlenül kell többet lőnünk.

De ne legyünk álszentek! Ezekkel az eszközökkel a legsötétebb éjszakában is képesek vagyunk bírálni és lőni, ezért joggal teszem fel a kérdést: mindenki ellen tud állni a kísértésnek? A vadászati technikáról ezért elsősorban nem mint „eredményességnövelő” eszközről kell beszélni. Sokkal pontosabb úgy tekinteni rá, mint információs segítségre. Egyik eszköz sem veszi át a vadász döntését, nem helyettesíti a vadismeretet, a területismeretet vagy a felelősséget.

Természetesen mindezek mellett hangsúlyozni kell, hogy a trófeás vad – például egy bőgő gímszarvasbika – ilyen eszközzel történő elejtése nemcsak etikailag elfogadhatatlan, hanem törvénysértő is. A törvényi szabályozás önmagában nem jelent teljes garanciát: rossz kezekben sajnos ma sem példátlan egy-egy terület „tarrá lövése”. Éppen ezért a vadásztársadalomnak nyílt és tárgyszerű szakmai párbeszédet kell folytatnia a kérdésről, és ösztönöznie kell a jogalkotót arra, hogy kiemelten foglalkozzék vele.

Ugyanakkor nem szabad félelemből elzárkóznunk az innovatív megoldásoktól. Ne kövessük el ugyanazt a hibát, mint korábban a hangtompítók esetében, amikor a jogalkotás az eszközök engedélyezésében elsősorban a visszaélések kockázatát látta, miközben azok hallásvédelmi jelentősége háttérbe szorult. Ennek következményeit jól érzékeltetik azok a jellegzetes beszélgetések, amelyekben két vadász között a „Tessék?!” és a „Mondd még egyszer!” szófordulatok hangzanak el a leggyakrabban…

Az új körülmények törvényszerűen új eszközöket szülnek. A mai vadászterület sok esetben más környezet, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. Nőtt az emberi jelenlét, változott a vad viselkedése, és közben olyan vadgazdálkodási, vadkárelhárítási és állategészségügyi feladatok kerültek előtérbe, amelyek jelentős része sötétben végzett munkát kíván. A technika erre a változásra adhat választ – de csak akkor, ha megfelelően választjuk meg, és megfelelően használjuk.

Mert nem minden éjszakai megfigyelőeszköz ugyanarra való. Más képességekre van szükség a vad gyors felkutatásához, másra a részletek felismeréséhez. Más szempontok számítanak egy nyílt mezőgazdasági területen, mint egy sűrű erdőben. A választást befolyásolja a vadászati mód, a jellemző távolság, a célfaj, a terep és természetesen az is, hogy pontosan milyen információt várunk az eszköztől. Ha elfogadjuk, hogy a mai vadász számára a sötétben is szükség lehet gyors és megbízható vizuális információra, már csak egy kérdés marad: milyen eszköz illik leginkább a saját vadászatunkhoz?

Balázs Ádám