Szép eredmények és embert próbáló szakmai munka a Törökkoppányi Íjász Vadásztársaságnál

– Noha az idei évben mindent a rendkívüli szárazsághoz kellett mérni és igazítani, a november 4-éig elejtett egyedek bírálati eredményei és a bemutatott 40 gím- és dámtrófea, valamint a 23 őz agancsa méltán tesznek büszkévé minket – értékelte az idényt Gyeszát Attila fővadász.

A kiállított 17 gímtrófea közül 3 lépte át a 11 kilogrammos határt; a legtömegesebb agancs 11,84 kilogramm, ennek CIC-pontszáma meghaladta a 230-at, így bemutatták az Országos Trófeabíráló Testületnek. – Ez a bika egy igazi erdei szellem volt, amelyet a szakszemélyzet 2024-ben látott egyszer, azóta hullajtott agancsát nem találtuk, a bikát nem is láttuk, míg végül az idén egy újonnan kialakult erdei bőgőhelyen váratlanul megjelent – mondja Gyeszát Attila.

A terítékre került 23 dámbika közül a legtömegesebb trófea 5,98 kilogrammos, és annak ellenére, hogy a CIC-pontszáma nem lett kiugróan magas, trófeatömegét tekintve ez lett a 2026-os idény legnagyobb dámbikája Somogy megyében.

Az őzidény is eredményesnek bizonyult: a vadásztársaságnál terítékre került egy 530 gramm agancstömegű példány, mely ugyancsak Somogy megye legerősebb 2026-os őzbakja lett.

A november eleji zárásig sikeresen alakultak az elejtések a tagságot és a külföldi vendégeket illetően is. A 17 gímbikából 15-öt a bőgési és utóbőgési időszakban, október végéig ejtettek el. A gímbikákból 10-et a külföldi bérvadászok, 7-et pedig a tagok hoztak terítékre. A 23 dámbikából 19-et a külföldi bérvadászok ejtettek el, míg 4 lapátos a tagságnak jutott. Az őzbakok esetében a 23-ból 13 példányt a társaság fővendége és az ő meghívottjai ejtettek el, míg a többi 10 bakon a tagság osztozott.

A szép eredmények mögött színvonalas szakmai munka áll. – Az aszály miatt a területet kelet–nyugati irányban kettészelő, egyébként bővizű Koppány-patak tolnai szakasza teljesen kiszáradt, és a somogyi részen is csupán egy vékony ér emlékeztetett a korábbi vízhozamra. Tisztítottuk és karbantartottuk a még működő természetes forrásokat és halastavakat, valamint lajtoskocsikkal folyamatosan hordtuk a vizet a dagonyákhoz. Erre leginkább a dámok októberi barcogása miatt volt szükség. A cél az volt, hogy a helyhez kötötten barcogó dámállománynak ne kelljen kilométereket vándorolnia az ivóvízért, és a megszokott barcogóhelyeik közelében maradjanak. Az intenzív munka eredményeként a barcogás a megszokott 3 barcogóhelyen a várt módon zajlott. Bár bikából talán kevesebb mozgott a területen a korábbi évekhez képest, a minőség kiváló volt, és az öregebb, ismert bikák visszatértek a helyükre, lehetőséget adva a szakmailag megalapozott és a vendégek igényeit kielégítő szelekcióra – teszi hozzá a szakember.

Gyeszát Attila kitért arra is, hogy bár az agancsfelrakás időszakában, május és június környékén a pillangós kultúrák és a még meglévő természetes vizek biztosították a megfelelő tápanyag- és folyadékbevitelt – így a trófeatömegek nem szenvedtek csorbát –, a nyár végi és őszi vízhiány viszont a vad testtömegén nyomot hagyott. – A dámbikák esetében a tavalyi 75-76 kilogrammos átlagos zsigerelt testtömeg idén 65–71 kilogrammra esett vissza – mondja a fővadász.

A viszontagságok ellenére elégedett az idei eredményekkel, és köszönetet mond a tagságnak, valamint a kollégáinak, akik nagy elhivatottsággal és alázattal tették a dolgukat az idei esztendőben is.

Kép és szöveg: Szigeti Edit