Bár a Dél-dunántúli régió gímszarvasbikái a nehéz körülmények ellenére is jó agancsokat raktak fel, az Országos Trófeabíráló Testület tapasztalatai alapján a rendkívüli aszály és a csapadékhiány jól érezhető nyomot hagyott a trófeák minőségében és pontszámaiban. Bognár Gábor, az Országos Trófeabíráló Testület elnöke szakmai értékelésében kiemelte, hogy a szárazság nemcsak a növényzet fejlődését vetette vissza, hanem a természetes vizes élőhelyeket is kritikus helyzetbe hozta. Még az olyan hagyományosan kiváló adottságú területeken is, mint a Dél-baranyai Duna–Dráva háromszög, komoly nehézséget okozott a folyók drasztikus apadása és a mellékágak kiszáradása. A víz hiánya közvetlen összefüggésbe hozható az agancsok tömegének és fajsúlyának csökkenésével.

A megyék eltérő mutatókkal zárták a gímbika főidényt. „A tapasztalatok tükrében elmondható, hogy Baranya megye adta a legmagasabb átlagéletkort, ám a pontszámok terén a tájegység legjobb bikája is megállt 244 CIC-pontnál” – osztja meg az olvasókkal Bognár Gábor. Somogy megye esetében az általános minőségromlás mellett mindössze egy bika trófeája haladta meg a 240 CIC-pontot.
A Zala megyei területekről származó agancsok bírálata kapcsán a szakemberek megállapították, hogy több esetben időt kellett volna még adni a bikáknak. Olyan 10 év körüli, ígéretes példányok trófeái kerültek bemutatásra, amelyeket szakmai szempontból még kímélni kellett volna. Bognár Gábor hangsúlyozta, hogy bár ezek az elejtések a hatályos jogszabályok szerint nem minősülnek mínuszpontot eredményező korai elejtéseknek, a vadgazdálkodási elvek szerint mégis korainak tekinthetők. A jó bikának ugyanis idő kell, hagyni kell őket megöregedni, hiszen vélhető, hogy a jövőben még ennél is komolyabb minőség elérésére lettek volna képesek.
A régió legmagasabb, 246,18 CIC-pontszámú bikája Somogy megyéből került ki, amely a Dél-Dunántúli Fauna Vadászati Társaság vadászterületén került elejtésre – mondta el Bognár Gábor.
Kép és szöveg: Szigeti Edit
