Történelmi rekord: Soha ennyi aranyérmes bika nem esett még Gyótán

A rendkívüli aszály dacára a vadásztársaság 60 éves történetének legeredményesebb gímbikaidényét zárta. A megfeszített szakmai munkának és a szakszerű vadgazdálkodásnak köszönhetően lenyűgöző, 90 százalékos érmes aránnyal büszkélkedhet az idei teríték.

A várakozás öröme és a somogyi táj

A rendezvényt Varga Zoltán, a Gyótai Vadásztársaság elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében a hazai vadászat klasszikus szellemiségét megidézve Nadler Herbert örök érvényű gondolatait hívta segítségül. A megjelent vendégek, vadászok és érdeklődők előtt elhangzott idézet hűen felidézte azt a mással össze nem hasonlítható izgalmat, amit a szarvasbőgés időszaka jelent minden igaz vadász számára:

„Nyár végével már számoljuk a napokat, melyeknek a szarvasbőgés idejéig még el kell múlniok. Szarvasbőgés ideje! Minden igaz vadász számára ez az esztendőnek legszebb, legkedvesebb szaka. Egész évben úgy gondolunk rá, mint a gazda az aratásra, a gyerek a vakációra, a leányok a farsangra! Várjuk, várjuk és remélünk.

Mikor aztán végre elérkezett az idő, hogy végre útra keljünk (…), képzeletben már a hideg reggeleken dérlepte havasi réteket és az ősz tarka színeiben pompázó erdőt látjuk, és a bőgő bikákat halljuk.

Csakhogy végre itt van a várva várt bőgési idő! Ez az érzés tölt el egészen. Vajon mit hoz, micsoda érdekes, izgalmas élményt és becses trófeát?

Mert hiába – a legszebb trófea mégiscsak a vén bika agancsa, és minden vadászatnak koronája a bőgő szarvasbikára való cserkészet!”

Bár e sorok a kárpáti bikák világát idézik, Somogyban, a Gyótai Vadásztársaság vadászterületein ugyanilyen lelkesedéssel várják évről évre a szeptembert.

Küzdelem az aszállyal

Az idei, korábban soha nem látott súlyosságú szárazság azonban komoly próbatétel elé állította a hivatásos vadászokat és a vadállomány gondozásában résztvevőket. Mivel a természetes vízforrások és patakok kiszáradtak, a vadászterületen vadőrök és segítők több száz köbméter vizet juttattak ki, hogy kompenzálják a csapadék hiányát.

Ez a mindennapos, áldozatos munka hamar meghozta gyümölcsét: a vad a mesterségesen fenntartott oázisok köré koncentrálódott, így a víz fellelhetősége határozta meg a bőgési időszak sikerét. A kiégett vadföldek mellett nagy segítséget jelentett a lédús takarmány is, amelyért külön köszönet illeti Nádasdi Tamást a teherautónyi almáért.

Kiemelkedő eredmények

Az áldozatos munkának meglett az eredménye: szeptember első napjától kiváló bikák mutatták meg magukat. A kiállított 35 trófea adatai magukért beszélnek:

• Átlagos trófeatömeg: 8,93 kilogramm
• Átlagéletkor: 10,5 év (köztük 15 idős, 12 év vagy afeletti bika)
• Érmes arány: 90 százalék
• Megoszlás: 9 bronz-, 10 ezüst- és 12 aranyérmes bika.

A Gyótai Vadásztársaság 60 éves történetében ez az esztendő hozta a legtöbb aranyérmes bikát. A legmagasabb pontszámú trófea 237,13 CIC-pontos, a legtömegesebb 12,8 kilogramm.

Köszönet a közös sikerért

A sikeres idény mögött ott áll a hivatásos vadászok, kísérők és segítők csapata. A külföldi és hazai vendégek színvonalas kíséréséért Horváth Róbert, Czuring Tibor, Szöllősi Gábor, Horváth Balázs, Kovács Krisztián és Samu Tibor feleltek, míg a dokumentálásban Tankovics Zsolt, Guricza Zoltán és Horváth Balázs segédkezett. A terítékek hangulatát Kresztanykó Balázs kürtje emelte, a vendéglátásról pedig Mándliné Lerger Zsuzsa gondoskodott. A vadászatok szervezésért Manfred Lemke (MLS Jagdreisen) és Galla György (Eurohunting) érdemel elismerést.

Az elnök a rendezvény végén Fekete István szavaival összegezte a nap lényegét:

„Kell, hogy az erdők egy-egy vadja felett az elérhetetlenség köde szálljon, mert ha mindet elérnénk, miért járnánk az erdőket? Miről szőnénk álmainkat, és mit mesélnénk el fiainknak? Amelyiknek agancsa a falon függ: azt megmutathatjuk. De amelyik odakünn maradt, az lesz majd a téma az öregség hamuba hulló estéin.”

A trófeamustrát baráti vendéglátás és kötetlen szakmai beszélgetés zárta a vadászházban.

Szigeti Edit

Képek: Gyótai Vt.