Új Bársony István-emlékhelyet avattak a Börzsönyben – A nevezetes Hajdu-forgó

A Börzsöny rengetegében, a több mint egy évszázaddal ezelőtti emlékeket őrző „Hajdu-forgó” kő mellett a napokban új emléktáblát avattak. A meghitt ünnepségen a Bársony István és Hajdu István nevéhez fűződő történet előtt tisztelegtek a leszármazottak és a szakma képviselői.

Egy hajmeresztő, több mint 100 éves történet

A múlt század eleji vadászatok hangulatát hűen idézi az a feljegyzés, amelyet Hajdu István prímási jószágigazgató jegyzett le az 1925. november 15-i Nimród-ban. Az eredeti visszaemlékezés magáért beszél arról a váratlan kalandról, amelyből csodával határos módon mindketten épségben menekültek meg:

„Néhány évvel ezelőtt a Glázer-mádok környékén kerestük a sneffeket. A rövid déli falatozás után Hajabács fel akart vinni a Csóványos-gründalra. Bársony Istvánt kocsira ültette, melléje engem, a többi gyalogosan. A völgybe érve, az út hegyesszög alatt fordul egy hatalmas szikla előtt a keresztvölgybe, s a félkegyelmű kóspallagi tót kocsis olyan hirtelen fordult, hogy a villámgyors veszedelem kikerülhetetlennek látszott, kiugorni a rázós parasztkocsiból már lehetetlen; abban a pillanatban mindketten fejjel lefelé zuhanunk olyan erővel, hogy a nedves, gyepes talajban ott maradt a skalpom negatív lenyomata – én alul, ő pedig szerencsére reám, a száz kilogrammnál nagyobb teljes súlyával! A négy kerék pedig az ég felé! Tanúk két kiáltást hallottak: tőlem azt, hogy »Csak a Pista bácsit mentsétek!«, tőle pedig: »Csak a puskákat!…« De, hála Istennek, se láb, se kéz, se nyak, se puska nem törött, csak a csövek lettek tele földdel, sárral. Ha két méterrel arrább repülünk ki a kocsiból, arra a sziklára zuhanunk, s akkor sem én nem írtam volna meg ezt az igénytelen megemlékezést, de valószínűleg Bársony hetvenedik születése napját sem ünnepelnék.

Egy félórával később fenn voltunk a Csóványos-gründalon, ott egyszerre vége szakadt a borulatnak és esőnek, kisütött a pompás tavaszi nap, a valóban gyönyörű vágásokat beragyogta a mindent éltető, felvidámító arany verőfény, hamarosan lőtt is néhány szalonkát, elragadtatással dicsőítette az ott elterülő vágások, sűrűségek, hegyvidék szépségeit – abban az évben ennek az emlékére Hajabácsék egy sziklát gurítottak az állására, abba egy márványtáblát illesztettek – »Bársony-állás« jelzéssel. Az én kritikus sziklámat is ugyanakkor megjelölték »Hajdu-forgó« táblával…”

Emlékhelyavatás a Börzsönyben

Ez a több mint 100 éves történet éledt újjá a Puskás László Bársony-kutató által végzett aprólékos kutatómunka eredményeként. Az Ipoly Erdő Zrt. Nagymarosi Erdészetének hozzájárulásával a család tagjai és a tiszteletadók összehozták a megemlékezést a Börzsönyben.

Az eseményen jelen volt a család idős, 94 éves tagja, Hajdu András unoka, valamint Hajdu István dédunoka is, aki beszédében méltatta e vadászattörténeti emlék jelentőségét, és kifejezte háláját a Puskás családnak a felkutatásért. Hajdu András meghatottan köszönte meg a kivételes lehetőséget, hogy személyesen is részt vehetett ezen a nemes tiszteletadáson.

Részvevők és tiszteletadók

A Nagymarosi Erdészet részéről Gáncs Viktor erdészetvezető és Antal Kálmán kerületvezető erdész képviselte a helyi erdészetet, míg az Agrárminisztérium Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztálya képviseletében Dalvári Vince Gábor vállalatirányítási igazgató vett részt az eseményen. A Hajdu család ma élő tagjai közül – jórészt dédunokák és családjaik – szintén szép számmal képviseltették magukat.

A rég felállított, történeti „Hajdu-forgó”-kő mellé a család egy új, méltó táblát készített, amely így együtt örökíti meg a Bársony–Hajdu-féle legendás történet emlékhelyét.

Az avatást követően a Nagymarosi Erdészet vendéglátással egybekötött baráti beszélgetésre hívta a megjelenteket a közeli kisirtáspusztai vadászházba, ahol a gulyásleves és a rétes mellett jó hangulatban telt az idő.

Szigeti Edit

Hasznos információ a látogatóknak:

Hajdu-forgó földrajzi koordinátái: 47° 913 – 18° 892 (Kisirtáspuszta előtt, a leágazásnál tábla jelzi a felvezető utat).