Fürstenhoffer József fényképezéssel való kapcsolata az általános iskolai évek alatt, egy fotószakkör keretein belül vette kezdetét.

„Eleinte nagyrészt fekete-fehér tájképeket készítettem. Bár a húszas éveim elején hosszabb időre letettem a fényképezőgépet, a 2000-es évek elején újra kezdtem, akkor már digitális technikával.
A természetfotózás számomra nem csupán egy választott műfaj, hanem a lételemem. A Kelet-Mecsek egyik csendes falujában élek, ahol az erdő mindössze kétutcányira kezdődik az otthonomtól. Az erdő mélységes csendje, az élő és élettelen természet lenyűgöző sokszínűsége folyamatos inspiráció forrása számomra.
Az új technikának, az álcázási módoknak és persze a türelmemnek köszönhetően egyre magasabb technikai színvonalon és mélyebb tartalommal örökítem meg a vadon pillanatait. Szívesen cserkelek, az élővilágból mindent szívesen fotózok, de talán a szarvasbőgés időszaka és kölyökállatok – különösen a róka és a borz -mozgása a legérdekesebb számomra. Hatalmas élmény a szarvasbőgés, amikor a bika büszkén áll a réten a lemenő nap fényében, vagy amikor a rókakölykök hancúroznak a kotorék előtt.
Igazi kihívás a vízi-, illetve ragadozó madarak megörökítése is, mivel nagyon éles a szemük és gyors a mozgásuk, ennek ellenére sikerült lencsevégre kapnom olyan ritka és óvatos fajokat, mint a fekete gólya, a csörgő réce vagy a cigányréce.
Számomra a természet fotózása hobbi, kikapcsolódás és feltöltődés egyben. A természet közelsége és végtelen változatossága minden alkalommal emlékeztet arra, milyen csodálatos világ vesz körül bennünket.”










