Szerző: Szigeti Edit

Első alkalommal rendezik meg az Erdők Éjszakáját

Esti erdei túrával és jubileumi programokkal várják a közönséget szeptember 4-én Budapesten.

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 2026. szeptember 4-én első alkalommal rendezi meg az Erdők Éjszakája elnevezésű, nyilvános és ingyenes rendezvényt a budapesti Hárs-hegyen. Az esti túra mellett tematikus erdei programpontok és kapcsolódó szakmai események várják az érdeklődőket. A rendezvény minden korosztály számára kínál felfedeznivalót, célja pedig, hogy élményszerűen mutassa meg az erdő éjszakai arcát, és ráirányítsa a figyelmet arra, milyen fontos szerepet tölthet be az erdőben töltött idő testi-lelki jóllétünkben.

Mire tanítja a gólya fiait? 1937. augusztus 20.

reggel a községi határ mellett kocsikáztam hazafelé.

Bágyadt nyárutói reggel volt, amikor az ember lusta örömmel szemlélődik erre-arra, és nyomában – úgy érzi – már az ősz jár.

A zöld tengeritáblák között barna sávok nyújtózkodtak, melyeken ökrök ballagtak az eke előtt. Tarlót buktattak.

Az egyik ökörpár körül sok fehérség, melyeket libáknak néztem.

Az osztott szárú bak nyomában

A kérdéses őzbakot a Bács-Kiskun megyei Garai Nimród Vadásztársaság hivatásos vadászával, Várnai Csanáddal, egy területbejárás során láttuk meg előszőr. 

Az osztott szárú bak egy körülbelül 20-as rudliban tartózkodott a búzavetésben, suták és barkás bakok társaságában, de az „Ő” agancsa április elsején már le volt tisztítva.

Szavazzunk! (1934)

Az ember igazán nem tudja már, hogy nevessen-e vagy bosszankodjék azokon a kétségbeesett erőlködéseken, amelyekkel egyesek a vadászatot mindenáron béklyókba akarják szorítani.

Mert vadászgazdasági kamara, vadászati tanács mind olyan dolgok, amelyek nélkül eddig sok évszázadokon át megvoltak a magyar vadászok, és hála Istennek, nagy szabadságuk ellenére is, nemcsak gyönyörködni tudtak a vadászatban, hanem hagytak is reánk annyi vadat, hogy nekünk sem kell a szomszédba mennünk, ha élvezni akarjuk ezt a nemes sportot, hanem ellenkezőleg, a szomszédság jár mihozzánk. Ilyenformán végképpen nem tudom megérteni, hogy mi szüksége volna a 28.000 magyar vadásznak egy olyan egyesülésre, amely esetleg, sőt bizonyosan imperative szólna bele a dolgába, s megkérdezése nélkül rákényszerítené olyan rendszabályokat, amelyek nem annyira a vadászok egyetemes érdekét, mint inkább egyes hangosabb, és talán erőszakosabb kamarai vagy tanácstagnak pillanatnyi, vagy esetleg saját szempontból jól kiszámított elgondolását juttatnák érvényre.

Alpesi vadásznapló – az utolsó nap!

Augusztus 24. Délután. Utolsó nap, utolsó kimenetel, este tizenegykor már indul a vonatom.

A zergémet már az első vadásznapon terítékre hoztam, azóta ez a negyedik kimenetel, amit mormota ügyben teszünk, és egyben az utolsó is. Láttunk már eddig is belőle jónéhányat, de zömében „anyacsaládot”, vagy magukban szédelgő „növendékeket”, aztán azokra valahogy nem fájt a fogam. Sőt, úgy az egész mormatavadászatnak inkább csak a miliője vonz, mintsem a kézbe fogott, terítékre hozott vad „bekebelezése”, inkább csak mint a legkisebb „hegyi vad”; a kecskevadászatok előszobájának a „küszöbe” szerepel a vágyaim között, hisz milyen már az a „hegyivadász”, aki már több zergét is lőtt, neadj’ Isten nagyobb kecskéket, juhokat, de mormotája nincsen…

Tovább enyhültek az ASP-kitörés miatt elrendelt korlátozások

Jelentős előrelépés történt az afrikai sertéspestis (ASP) házisertés állományban való megjelenése okozta károk felszámolásában.

Mivel újabb kitörés nem történt, a kedvezően alakuló járványhelyzetnek köszönhetően és a jogszabályi előírásoknak megfelelően először a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei házisertés-állományban idén júniusban megállapított kitörés miatt kijelölt védőkörzet feloldásáról határozott az állategészségügyi hatóság. A további kedvező vizsgálati eredmények birtokában ezt követően a szintén a kitörés kapcsán kijelölt megfigyelési körzet is megszüntetésre kerülhetett. Bár ez fontos járványügyi mérföldkő, az érintett terület uniós korlátozás alóli mentesítéséről várhatóan csak ősszel születhet döntés.

A múlt tisztelete, a jövő öröksége

Tudósítás a Magyar Vizsla Klub Egyesület által szervezett, a rövidszőrű magyar vizsla FCI elismertsége 90 éves Jubileumi Klubkiállításáról és Családi Napjáról.

“A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”

Augusztus 9-én a bugyi Forster Vadászkastély parkja ugyanúgy ébredt, mint annyi más nyári vasárnapon. A fák lombja között még alig mozdult a levegő, a fűszálakon megült a hajnali pára, amikor az első vizslák már türelmesen feküdtek gazdáik lábánál. A parkolóban egymás után álltak meg az autók. Ismerős arcok bukkantak fel, régi barátok fogtak kezet, tenyésztők ölelték meg egymást, olyanok, akik talán hosszú idő óta most találkoztak újra. Első pillantásra minden olyan volt, mint bármelyik jól ismert klubkiállítás reggele.

Vadkárelhárítás ragadozómadárral

Amikor a biológiai védelem szárnyakon érkezik.

Hangágyú, szél által lengetett műsasok, prizmák, fehér műanyagszatyrot lóbáló napszámosok. Néhány példa a madárkár megelőzésére használt módszerek közül, amelyek többnyire csak ideig-óráig jelentenek védelmet. A természet azonban egy zseniálisan felépített rendszer, ahol megtalálhatjuk az egyik leghatékonyabb megoldást, vagyis a ragadozómadarakkal történő vadászatot.

Vadászat a művészetben – „Bonaparte Erithacus rubecula”

Prihoda Judit, lapunk illusztrátora néhány éve kezdte el az „Állati vicces” sorozatát.

Ennek része egy válogatás, amit az énekesmadarak uralkodó osztályának néhány tagjáról készített.

Szemléletformálás vadászkutyákkal, avagy néha a véletlenek is segítenek

Mindig híve voltam a minőségi szempontból már bizonyított dolgok beszerzésének, nehezen ismerkedem az újdonságokkal, de azt hiszem, ez természetes emberi tulajdonság. A vadászkutyáim kiválasztása során is mindig szempont volt a törzskönyv, a megbízható származási hely, az ellenőrzött munkateljesítmény. De, mint azt sokan ismerhetik, van az a régi magyar mondás, miszerint a kivétel erősíti a szabályt!