Bár a 2026. évi gímszarvasbőgés kezdetén a rendkívüli meleg és a csapadékhiány komoly aggodalomra adott okot, a Kerner Drávamenti Vadásztársaság történetének egyik legsikeresebb idényét zárta. A Berzence község határában elterülő, 3250 hektáros vadászterületen a főbőgés időszakában 10 gímbika került terítékre, és ami szakmailag igazán kiemelkedő: a bemutatott trófeák mindegyike érmes minősítést kapott. A kimagasló eredmény (1 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérem) méltó jutalma a szakszemélyzet áldozatos munkájának.
Mátyás Zsolt hivatásos vadász beszámolója szerint a főbőgés a megszokott rend szerint, szeptember 10-ét követően indult meg, ám a korábbi évekhez képest jóval rövidebb ideig tartott. Az utóbőgés, illetve a szeptember 20-a után megszokott jelenség – amikor a keresőbikák újra intenzíven mozogni kezdenek – idén szinte teljesen elmaradt. Így a vadásztatás egy viszonylag szűk, szeptember 1-jétől 16-áig tartó időintervallumban zajlott.

Sivatagi körülmények a Lankóci-berekben
Az idény sikere mögött megfeszített szakmai munka áll, hiszen a területet sújtó aszály példátlan helyzetet teremtett. – A vadásztársaság területe a vizes élőhelyként ismert Lankóci-berekkel határos, amely a Duna–Dráva Nemzeti Park részét képezi. Bár tavasszal még víz borította a tájat, a bőgési időszakra egyetlen cseppnyi természetes víz sem maradt a berekben – mondja Mátyás Zsolt.
A helyzetet nehezíti a sajátos talajszerkezet: a 60–80 centiméteres, gyenge termőréteg alatt végig sóder található, amely a Dráva alacsony vízállása miatt szivacsként szívta el a nedvességet. A környékbeli kavicsbányákban a vízszint másfél méterrel süllyedt a megszokott alá. A vad helyben tartása érdekében, a szakszemélyzet augusztusban folyamatosan szállította a vizet a terület fő dagonyáiba, így sikerült áthidalni a kritikus heteket.
Négy év ismeretség: terítéken a terület rekordbikája
Az aszályos körülmények ellenére a berzencei vadásztársaság fennállásának 27 éve alatt nem esett akkora gímbika, mint idén. Trófeájának tömege a megyei bírálaton 12,62 kilogrammot nyomott; 232 CIC-pontot kapott, a vad korát 12 évre becsülték a szakemberek.
– A bikát jól ismertem, négy éve folyamatosan figyeltem a mozgását – mondja Mátyás Zsolt. – Minden évben, szeptember 10-e környékén, kiszámíthatóan megérkezett, és két hetet töltött a terület legfőbb bőgőhelyén, ugyanazon a vadföldön. Az agancsfejlődését nyomon követve és a korbecslés alapján idén elejthetőnek minősítettem.

Cserkelés negyven tarvad között, avagy a mellékbika története
A kapitális vad terítékre hozatala komoly szakmai felkészültséget és kitartást igényelt. – A bika elejtésére egy belföldi, viszonylag fiatal, de elhivatott vendégvadász érkezett, akivel két nappal korábban, délután hat órakor már elhibáztuk ugyanezt a bikát. A rákövetkező este a vad túl későn váltott ki, így a szürkület miatt nem adtam engedélyt a lövésre. Végül a harmadik próbálkozás hozta meg a sikert. A vadföldön hatalmas volt a vadmozgás, a bőgőhelyen negyvennél is több tarvad tartózkodott. Rendkívül óvatosan kellett cserkelnünk – a tehenek mellett alig 50 méterre elhaladva –, de sikerült megközelíteni az agancsost. A vendég végül 120–140 méteres távolságból, egyetlen pontos lövéssel marasztotta helyben élete bikáját – idézi fel az elejtés körülményeit a kísérő vadász.
A történet további érdekessége, hogy a kivételes vadnak három éve ugyanaz a gímbika volt a mellékbikája a vadföldön. – Az idei idényben azt is sikerült terítékre hozatni egy másik vendéggel, így a két „régi ismerős” trófeáját egymás mellett helyezzük el a társaság trófeaszemléjén – teszi hozzá a szakember. Mátyás Zsolt, aki 27 éves pályafutása alatt mintegy 370 gímszarvasbika sikeres elejtésénél működött közre, ezt a kivételes bikát és a 2026. évi bőgést helyezi repertoárjának legelső, legértékesebb helyére.
Szigeti Edit



