Bár az idei gímszarvasbőgés időszakában a rendkívüli aszály komoly kihívások elé állította a hazai vadgazdálkodókat, a somogyi vadászterületek a nehézségek ellenére is tartogattak szakmai sikereket. György Imre hivatásos vadász beszámolója szerint a 3705 hektáros vadászterületen a tavaszi és nyári szárazság komoly aggodalomra adott okot. A vadföldek és a zöldítések a csapadékhiány miatt nem keltek ki, így a szakszemélyzet lajtos kocsikkal, folyamatos vízhordással töltötte a dagonyákat és az itatókat, hogy óvja a vadat.
Az erőfeszítés végül meghozta gyümölcsét: a 2026-os idényben a tervezett 13 bikából 11 már szeptemberben terítékre került, 2 pedig október elején esett el. Az intenzív főbőgés szeptember 5. és 20. között zajlott, a külföldi – osztrák és német – törzsvendégek megelégedésére. Az idény különlegességét azonban egy rendkívül egyedi trófeájú gímbika jelentette.

Egy augusztusi hajnal meglepetése a lucernaföldön
A hivatásos vadász augusztus 25-én, a hajnali megfigyelések során pillantotta meg először a nádas-égeres vizes élőhely melletti lucernaföldön a nem mindennapi vadat, mely korábban teljesen ismeretlen volt a területen. – Különlegességét a bal agancsszár ritkaságszámba menő formája és az ágak habitusa adta, és semmilyen korábbi mechanikai sérülés nyoma nem látszott később sem a terítéken, mely indokolta volna az érdekes agancsalakulást. A kivételes vadat a társaság egyik legrégebbi törzsvendégének szántuk. Mivel a bika még nem állt be, és magányosan, tarvad nélkül mozgott, izgalmas hetek következtek. Folyamatosan figyeltük, igyekeztünk nyomon követni a mozgását – mondja Imre György.
Drámai pillanatok a Sovák-domb mögött
Mivel a vad kifejezetten óvatos volt, és inkább este mozgott, biztosabbnak látszott a siker az esti kimenetellel. – Az elejtést szeptember elsejének estéjére terveztük; háromnegyed hatkor, amikor a leshez értünk, a bika már kint állt a bőgőplaccon, két másik, erős agancsú bikával együtt. Miután a leshez képest kb. 450 méteres távolságban tartózkodtak, a cserkelés mellett döntöttünk. A cserkelés útvonala a Sovák-domb takarásában vezetett, így közel tíz percre elveszítettük a vizuális kontrollt a vad felett. A domb mögül kiérve azonban a pozíció ideálisnak bizonyult, a szél kedvező volt, a bika pedig az égeres-mocsaras nádas szélén, ideális lőtávolságon belül állt meg – avat be a részletekbe a kísérő.
Az első lövés azonban célt tévesztett. A hibázást követő feszült pillanatokban a kísérő bikák azonnal elugrottak, a kiszemelt vad pedig riadtan indult meg a sűrű felé. A vendégvadász billenő csövű gavallérpuskája még körülményesebbé tette az újratöltést. Mielőtt a hivatásos vadász tehénhanggal megállíthatta volna a bikát, az az erdő legszélén magától megtorpant. A gyorsan megismételt, második lövés már pontos volt.

Anatómiai ritkaság a láposban és az elsőfokú bírálat eredményei
A bika nem tűzben rogyott, a találatot jelezve még beváltott a sűrűbe. A negyedórás várakozást követően megkezdett utánkeresés rövid időn belül sikerre vezetett: a vad mindössze 30 méterre a rálövés helyétől feküdt a vizes, lápos területen.
A trófea kiemelésekor derült fény az igazi, megdöbbentő kuriózumra. A bal agancstőből egy teljesen különálló, harmadik szár ágazott ki, amely egy négyes ágcsoportban végződött. Ezen ágak egyike ráadásul szabályosan bele volt nőve a bika fülkagylójába.
A hivatásos vadász eddigi pályafutása legnagyobb élményeként és igazi ünnepnapként jellemezte a pillanatot, amikor a nagy tapasztalattal bíró, sokat látott vendégével közösen odaléptek a terítékre hozott vad mellé.
A kivételes trófeát szeptember 7-én mutatták be az elsőfokú hatósági trófeabírálaton, ahol a statisztikák is igazolták az agancs rendkívüli mivoltát. Az adatok alapján a trófea tömege 13,63 kilogrammnak bizonyult, és az Országos Trófeabíráló Testület tagjainak bírálatát megelőzően 244,63 CIC-pontot kapott. A szakemberek a bika korát 12 évre becsülték, az ágak száma alapján pedig egy páratlan 42-es bika került a somogyi krónikákba, amelynél önmagában a különleges bal száron 21 ágat számláltak.
Szigeti Edit



