A vadászat aktív természetvédelem: a vaditatók jelentősége a biodiverzitásban
2026. október 21.
·
Feltöltő: Szigeti Edit
A vaditatók jelentősége túlmutat a vadgazdálkodáson, hiszen valódi mikro-ökoszisztémák és a biodiverzitás bástyái. Leglátványosabb vendégeik kétségkívül a nagyvad fajok, de a vadgazdálkodók által biztosított víz sok más élőlénynek is az életet jelenti, így a vadászható vadfajok számára fenntartott infrastruktúra védőernyőként óvja a sérülékenyebb, kisebb fajokat is.
A nyári aszály komoly kihívás elé állítja a hazai kétéltűeket és hüllőket. Míg a különféle béka-, unka- és gőtefajok bőre a túléléshez folyamatos nedvességet igényel, addig a vízisiklók és kockás siklók vadászterületei is beszűkülnek a szárazságban. Számukra a vaditatók nemcsak mentőövet, hanem koncentrált vadászterületet is jelentenek, hiszen a vízhez húzódó kétéltűek bőséges táplálékforrást biztosítanak a kánikulában. Egyetlen őshonos teknősfajunk, a mocsári teknős is egyre gyakrabban kényszerül arra, hogy a kiszáradó erdei patakok és mocsarak helyett ezekben a mesterségesen fenntartott oázisokban keressen menedéket.
Egy jól kialakított, természetes anyagokból készült itató nemcsak ivóvízként szolgál, hanem a párás mikroklímája révén a túlélés záloga is a szárazabb hetekben. A természetes vizek sokszor kiszáradnak, vagy a meredek partfalak miatt a kisebb állatok számára elérhetetlenné válnak. A süllyesztett, vagy könnyen megközelíthető vaditatók „életmentő oázisként” funkcionálnak.
A vaditató létesítésekor tulajdonképpen egy komplex vizes élőhelyet hozunk létre. A vízfelület elkerülhetetlenül vonzza a szitakötőket, szúnyogokat és egyéb ízeltlábúakat. Ez a terített asztal csábítja a lábatlan gyíkokat, az erdei énekesmadarakat és a kistestű rovarevő emlősöket, valójában a teljes helyi faunát, stabilizálva az erdei biodiverzitást.
Kép és szöveg: Szigeti Edit
Oszd meg:
