A vadászat nem csupán a vad elejtése, hanem belső út, tisztelet és alázat a természet iránt

Trófea vers

Ha a vadász útnak indul, szívében izgalom lapul.

Járja ő az erdőt, völgyet, mezőt. Hajnal tájban, éj derekán puskacsőre tölt.

Kifigyeli, megvizsgálja, célra tart és eltalálja.

Nagy durranás, néma csend, halk osonás, lélek leng.

Vad száll fel a magasba, teste marad a szabadban.

Berek ormán szarvasagancs magasodik, a vadász szíve ugrándozik.

Lelkébe csak az lát bele, kinek ott hasonló éneke.

Büszkeség és percnyi gyász, így él ő: a vadász.

Trófeáját haza viszi, évek múltán is tiszteli. Nem azért mert ő ejtette, mert a vadé minden tisztelete.

Vadászni csak szívvel lehet, élni is így kell az életet.

Németh Dominika

Fotó: Dornics Ákos