A somogyi dombok között, a Törökkoppányi Íjász Vadásztársaság 7200 hektáros területén olyan vadgazdálkodási sikertörténet íródik, amely ritkaságszámba megy. A kivételes eredmények mögött Gyeszát Attila fővadász áll, aki idén, 2026-ban már 21 éve végzi a területen a szakmai munkát. Pályafutása sorsszerű: a családban nagyapja volt az egyetlen vadász, akinek révén a társasági tagságot már 1999-ben megörökölte.
A szakmai alapokat Barcson, a Dráva Völgye Technikumban szerezte meg erdésztechnikusként, majd Hódmezővásárhelyen végzett a mezőgazdasági főiskolán, ahol agrármérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a Bőszénfai Szarvasfarmra vezetett az útja, majd innen Őrtilosba került hivatásos vadásznak. Alig fél év őrtilosi szolgálat után, 2005 szeptemberében kapta meg a felkérést a Törökkoppányban megüresedett hivatásos vadászi pozícióra. – Én ezt nagy megtiszteltetésnek, már-már sorsszerűnek tekintettem – emlékszik vissza a kezdetekre, amikor 2005. október 1-jén egyedül vágott bele a munkába. Azóta a terület növekedésével, mely később már az acsai erdőtömböt is magában foglalta, a csapat háromfősre bővült, és együtt felelnek a vadállományért.

– Amikor a területre kerültem, a mai gím- és dámállománynak, minőségét és mennyiségét tekintve, még a nyoma sem látszott. Az akkori bérlő még fizetni is hajlandó lett volna azért, hogy kíméljük a tarvadat, csak hogy életében egyszer igazi bőgésben vadászhasson! És 20 év távlatáról beszélünk! – mutat rá a szakember. – A trófeák tömege is messze elmaradt a maitól: gímbikánál a 6 kilogrammos egyed jónak, a 8 kilogrammos erősnek számított, a 10 kilogrammos agancstömeg pedig rendkívüli eredmény volt. Dámbikából a 3 kilogramm feletti számított elejthetőnek, és a 4,5 kilogramm feletti lapátos jelentette a kapitális kategóriát, az 5 kilogrammos trófeatömeget pedig még hírből sem ismertük – magyarázza a szakember.
Ehhez képest 2026-ra hatalmasat változott a helyzet. Ma már egy 4,5 kilogrammos dámbika csupán közepesnek számít, az 5 kilogrammos a kapitális, de nem ritka az 5,5–6 kilogramm trófeatömeg sem. A látványos minőségi ugrás mögött tudatos szakmai munka áll. – Minőséget mennyiségből lehet csinálni, így mindenekelőtt korosbítani kellett a bikákat. Az ígéretes egyedeket megkíméltük, a fiatalabb korosztályt pedig következetesen szelektáltuk. Az utóbbi években a dámnál az erős, 5 kilogrammos trófeatömeget meghaladó példányok kivétel nélkül 11-12 év felettiek, a bőgésben terítékre kerülő gímbikák átlagéletkora pedig eléri a 10 évet. A tarvadat is óvjuk, a vad jólétét a vadföldjeink is biztosítják, 60 hektár vadföldet művelünk, ahol a magas lucerna- és fűkeverék-arány támogatja a kondíciót – teszi hozzá a fővadász.
A következetes munka gyümölcse egyedülálló eredményességgel érett be. A területen 2021-ben esett egy 15,81 kilogramm trófeatömegű gímszarvasbika, amely 255,71 CIC-pontjával sok korábbi világrekordot felülmúlt, és ugyanebben az évben hozták terítékre az első 6 kilogramm feletti, 220 CIC-pontot meghaladó dámbikát is. A nagy hármas utolsó tagjára, az őzbakra egészen mostanáig kellett várni. Bár korábban is ejtettek már 490–498 grammos bakokat, az 500 grammos határt idén sikerült először áttörni. Ez a somogyi nagyvadas környezetben rendkívüli eredmény, ami egy 10 éve indított, a vadászati hatósággal egyeztetett programnak köszönhető, kímélték a sutákat. – Az őz is megérdemli a megbecsülést és a törődést, ugyanúgy válogatni kell, szelektálni, etetni, óvni – mutat rá Gyeszát Attila.

A szakmai színvonalon túl az emberi tényezők is nagyban hozzájárulnak a kivételes eredményekhez. Mindhárom kapitális példányt ugyanaz a külföldi vadász, egyben a terület bérlője, Ulrich Bettermann ejtette el Attila közreműködésével. – Ritka az, hogy ugyanazon a területen, ugyanaz a vadászvendég ugyanazzal a kísérővel hozza terítékre e vadfajok egy-egy kiemelkedő egyedét – mondja büszkén a hivatásos vadász. – A sikerhez a szerencse mellett elengedhetetlen volt az a bérlői struktúra is, ahol a gazdasági érdekek helyett a szakmaiság élvez prioritást, így a vendégkör magától értetődően kerüli a fiatal, ígéretes egyedek elejtését.

A jövőt illetően a vadkár és a vadlétszám-szabályozás kérdései Törökkoppányt is elérik, de a szakmaiatlan gyérítés helyett a modern technológiára és a lehető legpontosabb vadlétszámbecslésre esküsznek. Tavaly óta drónos állományfelméréssel monitorozzák a területet, idén november végén és december elején is hőkamerás drónok segítségével mérik fel a vadlétszámot. A fővadász szerint a vaddisznó létszámának apasztása mellett a gím- és a dámszarvas állományát ugyanis csak megfontoltan szabad csökkenteni a minőség megőrzése érdekében. A nehézségek ellenére Gyeszát Attila optimista: – Hivatásos vadászként és szakemberként mindenképpen bizakodónak kell lenni, mert hogyha ezt elengedjük, akkor mi marad? Mindent meg kell tenni, ami rajtunk múlik, annak érdekében, hogy továbbra is büszkék lehessünk a hazai vadállományra!
Szigeti Edit